A csomagolás története

Talán a karácsony az az időszak, amely leginkább megmutatja, mennyire fontos a tárgyak be- és kicsomagolása. De a csomagolás története még az első karácsonyozásnál is sokkal régebb kezdődött. Blogbejegyzésünk ennek a néha ünnepi, néha szükséges, és gyakran ipari méretekben folyó tevékenység rövid históriáját villantja fel.

A csomagolás története: ókori innovációk

A csomagolás története: ókori innovációk

Már az ókori rómaiak is… – sok történet kezdődik hasonló visszatekintéssel. A csomagolásnál azonban még egyet, kettőt, vagy még többet kell az időben visszalépnünk. Biztosak vagyunk benne, hogy már a halászó-vadászó ősemberek is megtalálták a módját, hogy az elejtett vadat vagy a begyűjtött terményeket biztonságban a barlangba vagy a saját törzsük helyére hurcolhassák. Elődeink általában elfogyasztották az ételt, de gyorsan rájöttek, hogy különösen jó ötlet lenne megtakarítani néhány készletet arra az esetre, amikor szűkösebb idők köszöntenek be. A legkorábbi csomagolóanyagokat számukra minden bizonnyal a természet szolgáltatta csontok, bőrök, levelek formájában.

egyiptomiak csomagolási innovációja

Amiről azonban konkrét tárgyi leleteink is vannak, az az egyiptomiak csomagolási innovációja. A piramisokat emelő nép már Krisztus előtt 1500 körül olvasztott mészkővel, szódával, homokkal és szilikáttal kevert üvegedényeket hozott hoztak létre. Pár száz év múlva már az edényeket és a bögréket is üvegből formálták. A csomagolást előre vivő gondolkodás fáklyáját a kereskedelméről híres főníciaiak vitték tovább, akik felfedezték a fúvócsövet, a keresztény Európa pedig az átlátszó üveg megalkotását tette mindezekhez hozzá.

a rómaiak papyrusba csomagoltak

A papír már nagyon korán megjelent csomagolóanyagként, hiszen a papírt már régóta képesek vagyunk könnyen átalakítani. Ebben a kínaiak jártak élen, akik a Krisztus előtti első és második században az eperfa kérgét már élelmiszerek csomagolására használták. Visszatérve a rómaiakra: a csomagolás történetében a szerepük egy minden szempontból klasszikus marketingfogásnál jöhet szóba: az idősebb Pliniustól, az első században élt írótól maradt fenn, hogy a rómaiak a töményt másodlagos minőségű papyrusba csomagolták, mert az szépen, esztétikusan mutatott. Ez volt az első ismert példája annak a gyakorlatnak, hogy egy árut a csomagolása adott el.

Totális metál, avagy a fától a fémig

Emlékszünk még a Robin Hood-filmekből Tuck barátra, aki a hordókban tartott ser felelőse volt? Nos, bár a fahordókat közel 7000 évvel ezelőtt találták ki Egyiptomban, a középkorban vált igazán népszerűvé, ugyanis felhasználhatók voltak különféle élelmiszerek tárolására, beleértve a folyadékokat, és sokkal kevésbé voltak törékenyek, mint az üveg vagy fajansz eszközök.

Utazásunk következő állomása Bohémiába vezet, ahol a csehek 1200 körül találhatták fel az ónlemezeket, amelyek később, a 14. század környékén már lehetővé tették a konzervdobozok gyártását. Ennek mikéntjét abban a korban viszonylag hosszú ideig titokban is tartották, de a fémre történő átállás elavulttá tette az ónlemezek használatát.

Meglepő módon a konzervétel fogalma viszonylag újkeletű, és a francia hódító, Bonaparte Napóleon nevéhez fűződik. Történt ugyanis, hogy a diktátor 1809-ben azt ígérte: aki a hadsereg élelmiszerellátásának védelmére a megfelelő módszerrel áll elő, annak busás összeg, 12 000 frank üti a markát! A summát a párizsi séf, cukrász Nikolas Appert vághatta zsebre, akinek az ónötvözettel körülvett konzervdoboza képes volt megőrizni az ételeket a fertőtlenítés után is. Egy évvel később az angol Peter Durant megszerezte a jogot, hogy a hengeres kannát szabadalmaztassa.

Bonaparte Napoleon nevéhez köthető a konzervétel

A fémcsomagolás történetében az első nyomtatott doboz 1866-ban készült az Egyesült Államokban. További lépésként logikus: ha már van fémkonzerv, kell hozzá konzervnyitó is – ezt pedig 1875-ben találták fel. Még előtte megjelentek a flexibilis, fémből előállított csomagolások, és ennek legfontosabb felhasználási területét az 1890-es évektől terjedő fogkrémes tubusok jelentették. Az ételeket viszont csak 1960 után kezdték ilyen tubusokba tölteni. Az első, a maihoz hasonló alumíniumkonzervek 1959-ben bukkantak fel az üzletek polcain.

konzervek

A papír újabb térhódítása

A nagy ipari forradalom és a nyomában bekövetkezett tömegtermelés minden addiginál szükségesebbé tette a gyorsan előállítható, praktikus csomagolóanyag megteremtését. Szerencsére már az 1870-es évekre megvolt a papírzacskót előállító gépsor, és rájöttek a papaírragasztási technológiákra is. Ekkoriban egy brooklyni gyártó, Robert Gair a kartondoboz gyártását is kitalálta.

kartondoboz

A lapos csomagolású doboz kinyitható volt, így könnyű, olcsó és könnyen összeszerelhető négyzet alakú tartályt lehetett belőle készíteni. Annak ellenére, hogy a mából egyszerű ötletnek tűnik, ez a találmány forradalmasította a csomagolóipart. Innen már csak egy lépésre vagyunk a boltokból ma is ismerős Kellog’s termékekig. 1906-ot írunk, és a névadó testvérek egészséges tápláléka először alapvetően a saját, Battle Creek-ben található szanatóriumuk üdülővendégeinek készült. A pelyhesített gabonaféléket ők egy viaszos, hővel lezárt dobozba rakták, amely köré papírt tekertek. Erre került rá a márkanév és a reklám. Annyira sikeres lett a „Toasted Corn Flakes”, a Michigan állambeli termék, hogy hamarosan tömegek reggeliző szokásait változtatta meg.

A műanyag forradalma

A 20. században figyelemre méltó csomagolóeszközt találtak ki: a celofán a világháborúk között jelent meg először, és a műanyag kor kezdetét jelentette. (Habár már a 19. század óta ismerték az anyagot, elsősorban hadi célokra tartották fenn.) A celluloidot az amerikai polgárháború idején találták ki 1861 és 1865 között, méghozzá egy pályázat okán: az elefántcsont hiánya miatt az Egyesült Államok egyik biliárdgolyó-gyártója 10 000 dolláros jutalmat ajánlott fel egy elefántcsontpótlóra. A John Wesley Hyatt nevű New York-i mérnök és testvére, Isaiah Smith Hyatt alkották meg sok évnyi kísérletezés után az új anyagot.

műanyag palackok

Az első műanyagot Alexander Parkers készítette 1838-ban, és 1862-ben a londoni Nagy Nemzetközi Vásáron mutatták be. A polietilént 1933-ban fedezték fel, és elsősorban műanyag zacskók, fóliák gyártásánál használták. 1920-ban jött az áttörés. Ekkor Hermann Staudinger német kémikus egy tanulmányában azt állította, hogy a gumi és más polimerek, mint például a keményítő, a cellulóz és a fehérjék rövid, ismétlődő molekuláris egységek hosszú láncaiként kapcsolódnak kovalens kötésekhez. Ez az elképzelés vezetett egyrészt Staudinger 1953-as Nobel-díjához, de a csomagolástechnika történetének mérföldkövéhez is: kutatása eredménye számtalan műanyag, és textil létrehozását, magyarán az olcsóbb és óriási mennyiségben előállítható csomagolás létrehozását tette lehetővé. Staudinger nélkül nem következhetett volna be a műanyag aranykora.

Még több cikk a témában

Bővebben: A csomagolás története

  • Találatok: 2879

3M kétoldalú ragasztó: a sokoldalú megoldás

Kicsi, de erős, mint a bors. A 3M kétoldalú ragasztójára keresve sem találhatnánk jellemzőbb szólást. Ez a termékcsoport ugyanis azzal az ígérettel készült, hogy bármilyen felületen jól megtapad, és akár két különböző anyagot is biztonsággal, hosszabb időre is összeragaszthatunk vele.

Mi a 3M kétoldalú ragasztók lényege?

A kétoldalú ragasztók egyedülálló tulajdonsága – amely már az elnevezésükben is tetten érhető – az, hogy szalag mindkét oldalán nyomásérzékeny ragasztó található, lehetővé téve két felület összeragasztását a közöttük lévő szalag segítségével. A ragasztót megtartó hordozó a vékony fóliától kezdve a milliméter töredékéig terjedhet, de lehet ennél lényegesebben vastagabb is. Ezek a termékek mindkét oldalukon készülhetnek ugyanazzal a ragasztóval, de akár különböző ragasztókkal is, hogy megfeleljenek az egymástól eltérő felületek kötési követelményeinek.

Előnyök

Az ilyen ragasztók kompakt méretűek, (a Scotch márka például híres a csigaformában feltekert kinézetéről), egyszerűen összeragaszthatók velük egymástól különböző felületű anyagok, az összeragasztott anyagokat megvédik a nedvességtől is. Ha a lehető leggyorsabban kell két felületet összetapasztani, ez a legjobb, azonnal bevethető megoldás.

A vastagabb változat

Alapvetően két csoportra oszthatók a kétoldalú ragasztók. Az első családba a vastagabbak tartoznak bele, ilyen például a 3M™ VHB™ szalag, amely ipari felhasználású ragasztó. A 3M VHB szalagot akrilhab felhasználásával hozzák létre, amely viszkoelasztikus, azaz nagyon rugalmas, de képes megtartani szilárdsági tulajdonságait, miközben bármilyen tárgyhoz hatékonyan illeszkedik.

Az akrilhab energiát elnyelő és stresszoldó tulajdonságai lehetővé teszik, hogy tökéletesen illeszkedjen bármilyen felületre, és akár mozoghasson is azzal az elemmel, amelyhez kapcsolódik. Ezen kívül hihetetlenül tartós tapadást biztosít minden felületen, de rugalmassági tulajdonságaival kombinálva képes elnyelni minden ütést, így statikus és dinamikus műveletekhez egyaránt tökéletes. Ebben a ragasztószalagban erős ragasztókeverék található, ezért valósítható meg az erős és hosszabb ideig tartó hatása.

Felhasználási területe igen változatos.
A szállításban, a járművek oldalán ellenállnak a szélsőséges hidegnek és melegnek, dacolnak a nedvességgel és az UV-val, és a rögzítésben jobb megoldást jelentenek, mint például a szegecsek és csavarok. De a vastagabb kétoldalú ragasztókat megtaláljuk építkezésben, ahol a szalagok tartósan odaragasztják az egyik aljzatot a másikra. Elektronikai alkalmazásuk – például a nagyfelbontású televíziók gyártásánál – azt bizonyítja, hogy a legmagasabb követelményeknek is megfelelnek, de készülékekben is előfordulnak szinte „láthatatlan” ragasztóként.

3M™ 9084 Nagy teljesítményű kétoldalú ragasztószalag, 1550mm x 50m

A 3M kétoldalú ragasztó vékonyabb fajtái

A vékony ragasztás lehetővé teszi, hogy a formatervezés során sem legyenek láthatóak ormótlan kötőelemek, mégis, ipari szilárdságú kötések jöjjenek létre. Attól viszont, hogy vékonyak, még nagyon is kimagasló a teljesítményük, ezért is használják ezeket a fajtákat az elektronikában, az autó belső terének kialakításában, a grafikákban vagy például a nagyobb igénybevételre tervezett sportfelszerelésekben.

Akad itt olyan típusa – ilyen a 3M™ 100MP nagyteljesítményű akril ragasztó – amelyet 149 Celsius-fokos üzemi hőmérsékletre tervezték, és például rendkívüli teljesítményű alkalmazásokban használják, többek közt repülőgépes jégmentesítő csizmákban és villámvédelmi rendszerekben.

A kétoldalú ragasztók hétköznapi felhasználása

Ha elszakadunk az ipari csarnokok, üzemek világától, egy átlagos lakás sem nélkülözheti a kétoldalú ragasztókat. A tartós padlóburkolat kialakításánál ugyanolyan hasznosak lehetnek, mint például padlószőnyeg burkolásánál, szigetelés, fűtőszőnyeg beépítésénél, de egészen érdekes gyakorlatokat is ismerünk. Ilyen az, amikor tapétára cégtáblát rögzített valaki, és a kétoldalú ragasztó (alatta egy kis habszivaccsal megtámogatva) lett az üdvözítő megoldás.

Profi felújítók, építők szerint az ilyen ragasztók eltávolításánál arra kell figyelni, hogy eltávolításukkor a szalag a felülettel maximum hegyesszöget zárjon be. Ez lassú, türelmes babramunkának tűnhet, de csak e paraméter betartása mellett lehet elkerülni, hogy a falon kellemetlen, oda nem illő darabok maradjanak.
 
Az elmúlt 40 évben a 3M mintegy 7 620 000 kilométernyi vastagabb kétoldalas ragasztószalag gyártását mutathatja fel. Ez nagy fegyvertény, és a cég szakértelmét, tapasztalatát bizonyítja. Emellett több más termék is színesíti palettáját: fekete, fehér, színes, átlátszó ragasztók, de spray, vízálló és univerzális célú darabok is megtalálhatók kínálatában, amely a kültéri és beltéri használatot tekintve igen széles választékot jelent.

  • Találatok: 1474

Csomagolástechnika, avagy ami terméket körülveszi

A csomagolás az a szükséges jó, amely minden termékhez „jár”. A tömegtermelés, a gépek, az áruszállítás elterjedése óta ezt az igazságot a gyártás a magáévá tette, létrehozva egy teljesen új iparágat. Rövid bevezetés a csomagolástechnikába.

Miért van szükség csomagolástechnikára?

Először is, tulajdonképpen az áruk burkolatáról, fizikai formájáról van szó, illetve minden olyan eszközről, eljárásról, amellyel ezeket a burkolatokat létrehozzák. A csomagolás legfontosabb célja az adott termék minőségének megőrzése, az áru védelme a külső környezeti hatásokkal szemben (például mechanikai hatások, napsugárzás, páratartalom, nedvesség, hőmérséklet, levegő, fizikai és kémiai szennyeződések).

A csomagolástechnika tulajdonképpen egységbe foglal, vagyis az adott csomagolási formával olyan külalakot alakít ki a terméknek, amely egységes méretet jelent. Csak így biztosítható, hogy a végtermék egyrészt megfeleljen például a magyar vagy európai uniós előírásokban megkövetelt alapelveknek, illetve a későbbi disztribúciós, logisztikai folyamatot – a tárolást, a szállítást – támogassa.

A csomagolástechnika másik fontos feladata, hogy eladja a terméket: vonzó, korszerű megjelenéssel az adott termék célcsoportjának egyértelmű üzenetet küldjön. Ez a marketingfunkció egyre fontosabb, hiszen a legváratlanabb, elsőre szokatlannak tűnő termékek is rendre vonzó dizájnnal jelennek meg. Ma már sokkal nehezebb egy „csúnyábban” csomagolt, csak a funkcióját hirdető árut értékesíteni. A vizualitásra épülő kultúrában (Facebook, Instagram, Pinterest), a csomagolásnak is erős láttató szerepe van. 

A csomagolástechnika története

Bár már a középkorban a törökök elkezdték, a szűkebben értelmezett csomagolástechnika csak 1850-ben jelent meg, amikor már marketingfogásként használták a csomagolást. Ekkor a sűrített tejet azzal reklámozták, hogy mivel csomagolásban tartják, sokkal tisztább, sőt, a csomagolás azt sugallta, hogy a terméknek magas a minősége is. Innentől kezdve kerül egyre inkább reflektorfénybe a csomagolás, mely a terméknek immáron a lényegi tulajdonságát adja.

New Yorkban, 1907-ben jelent meg elsőként az az áruház, amely már kizárólag csomagolt árut kínált polcain. Különböző kutatások, kérdőívek, pszichológiai vizsgálatok bizonyították a csomagolás meghatározó szerepét abban, hogy a fogyasztó újból megveszi-e az adott terméket, vagy sem.
A csomagolás körüli kérdések – elsősorban a klímavédelem, az anyagpazarlás csökkentése miatt – jelenleg is nagyon fontosak, és lendületben tartják a csomagolóipar innovációját.

A csomagolások fajtái

Elképesztő az a változatosság, ami a csomagolásokat jellemzi. Nézzünk kicsit körül ezen a téren, lássuk, hogy milyen anyagok használata jöhet szóba!
Létezik szállítói csomagolás, amikor a védelmi funkció, a megfelelő szakítószilárdság az elsődleges cél. Itt a mozgatás és a tárolás megkönnyítése a lényeg. 

Nincsen csomagolás csomagolószerek nélkül. Idetartoznak a csomagolóanyagok (papír alapúak, például zsákok, lapos tasakok, talpas zacskók, dobozok, ládák). A fém alapú csomagolás is elterjedt: az acélból merev falú eszközt készítenek, például hordót, kannát, vödröt, konzervdobozt. Az alumínium ennél könnyebb, korrózióállóbb, korszerűbb anyagnak számít. Az üvegcsomagolásnál ampullákat, fiolákat, palackokat, konzervüvegeket gyártanak. A textilcsomagolás termékei: bála, zsák, táska, míg a fából készült csomagolás hordókat, konténereket és ládákat jelent.

Rendkívül elterjedt a műanyag csomagolás: ebben az esetben a hőre lágyuló fajtákat alkalmazzák, így könnyen megvalósítható az alakítás és a zárás. Hajlékony falú, 1 mm-nél vékonyabb csomagolóeszközöket (tasak, zacskó, zsák, fólia), és merev falú, egy milliméternél vastagabb (tubus, pohár, tálca, doboz, láda, hordó, palack, rekesz) típust alkalmaz a műanyag alapanyaggal dolgozó csomagolástechnika.

Egyetlen csomagolás sem lehet meg a kötelező jelölések nélkül. Ezek közé tartoznak például az összetevők felsorolásai, a nettó tömeg vagy térfogat, a minőségmegőrzési vagy fogyaszthatósági idő vagy a gyártó, forgalmazó neve is.
A csomagolóipar természetesen egyre bővül. Kínálatában olyan eszközöket is megtalálhatók, mint például a légpárnás, simítózáras termékek, különféle fóliák, ragasztóapplikátorok, speciális felhasználású szalagok vagy éppen tisztítószerek. 

A csomagolástechnika jövője

Már most nagyon izgalmas fejlesztésekről kaphatunk hírt az iparágból. Például a műanyag kiváltására rostalapú csomagolószerekkel kísérleteznek, ezen kívül az intelligens csomagolás megjelenésével a csomagolás része lett az RFID-chip, amellyel könnyebb egy-egy áru útját nyomon követni. Végezetül a zöldtechnológia és a 3D nyomtatás az a két terület, ahonnan egyre több, érdekesebb innováció várható majd a jövőben.

  • Találatok: 1049

© All Rights Reserved – Flanker Plusz Kft. | Site by Meraki