A korrózió nagy ellenség, az egyes anyagokat ugyanis a környezeti hatások kikezdhetik, amelyből a későbbiekben közvetlen és közvetett problémák, károsodások származhatnak. Éppen ezért lényeges, hogy a korrózióvédelem kellő figyelmet kapjon. Ebben a blogbejegyzésben ezt a témát járjuk körül.
Mi az a korrózió?
A korrózió egy folyamat, egy olyan kémiai reakció, amely a környezet hatására indul be a fém felületeken és egyéb anyagokon. Ennek a folyamatnak közvetlen és közvetett hatásai lehetnek. Közvetlen következmény, hogy a korrózió következtében fellépő károsodás miatt az adott berendezés elemeit pótolni kell, amelynek anyagi vonzata van, közvetett pedig, hogy a berendezés szerelés miatti leállása a rendszer egészében véve vett működésében is fennakadást, kárt okozhat. 
A korrózió nedvesség hatására alakul ki, a vízcsepp alatt ugyanis kevesebb az oldott oxigén, a jelenlévő ionokból rozsda keletkezik, elindul a rozsdásodás. Így a korrodálódás olyan természeti jelenségek hatására is beindulhat, mint a pára vagy a csapadék.
A korrózió megjelenésének formái
A korróziós folyamat többféle formában is megjelenhet, ezeket mutatjuk be a következőkben. Nézzük, milyen korrózió típusok léteznek!
- Egyenletes korrózió: ebben az esetben az anyagveszteség egyenletes, a háttérben pedig jellemzően kémiai korrózió vagy elektrolitos oldódás áll.
- Bemaródásos korrózió: pontkorrózió, ami nem az egész felületen mutatkozik meg, hanem apró pontok formájában. Leggyakrabban párás környezetben jelenik meg, illetve a védő bevonatok hibáinál.
- Szövetszerkezeti korrózió: a fémek nem homogén jellege miatt alakul ki a környezeti hatásai miatt.
- Repedéses korrózió: akkor áll fenn ez a jelenség, ha a korróziós hatás mellett nagy húzófeszültség jelentkezik.
- Berágódásos korrózió: ez a korrózió típus akkor jelentkezik, amikor súrlódó, koptató erő is hat a felületre. Tipikus előfordulási helyek: szegecskapcsolatoknál, csavarkapcsolatoknál, saruknál, csuklóknál.
- Réteges korrózió: az eltérő szemcseméretű vagy összetételű fémfelületek határán jelentkezik. Gyakori a kevert vasból készült szerkezeteken.
A korrózióvédelem technológiái
A felületek megóvása többféle módon is történhet. Vegyük sorra ezeket!
Korrózióálló anyagok alkalmazása
A korrózióvédelem bevett módja, hogy olyan, kémiailag stabil anyagokat alkalmaznak, amelyek ellenállnak a korróziónak. Ilyenek például az alábbi anyagok:
- nemesfémek: a környezeti hatásokat remekül tűrik a nemesfémek, így az arany, a platina és az irídium, az ezüst, a ródium és a ruténium viszont bizonyos anyagokra érzékenyen reagálhat. Mivel az áruk meglehetősen borsos, ezért leginkább bevonatként alkalmazzák őket.
- titán: a titán ellenáll a korróziónak, ebből adódóan alkalmazzák szerkezeti anyagként, bevonóként és ötvözőanyagként is.
- fémötvözetek: az ötvözés segítségével a különféle fémeket sokkal ellenállóbbá lehet varázsolni. Ilyen például a rozsdamentes acél, a saválló acél és a sárgaréz-réz ötvözet.
- nemfémes anyagok: előszerettek alkalmazzák a porcelánt, a szilikongumit és a kvarcüveget is.
Szerkezet speciális kialakítása
A korrózió elleni védekezés már a fémszerkezet megtervezésekor elkezdődik, a legfontosabb korrózióvédelmi szempontokat ugyanis figyelembe kell venni. Lényeges, hogy minden elem hozzáférhető legyen, így a kötelező karbantartások könnyedén elvégezhetők.
Azok a szerkezetek, amelyek nem rendelkeznek sarkokkal vagy csak kevéssel sokkal kevésbé vannak kitéve a korrózió káros hatásainak. Célszerű ügyelni azokra a felületekre, amik betonhoz csatlakoznak, illetve a zárt szelvények légmentes lezárására is. Különösen ügyelni kell a korrózióvédelemre olyan esetekben, ahol az elemek túl vékonyak.
Védőbevonatok képzése
A bevonatok megtervezésénél két fő szempontot kell figyelembe venni: azt, hogy mit szeretnénk bevonni és milyenek a körülmények. Végig kell gondolni a szerkezet alkalmazásának körülményeit, az anyagot, a felület minőségét, a kötések módját, a tervezett élettartamot és azt is, hogy mennyi ideig kell a szerkezetnek helytállni. A bevonat tekintetében lényeges, hogy milyen funkciót tölt be, milyen eszközök állnak rendelkezésre a bevonat kialakításához és az sem mindegy, hogy a készítés pillanatában milyen klimatikus viszonyokra lehet számítani.
Az alábbi bevonatok, bevonatrendszerek alkalmazhatók a megelőzés céljából:
- tűzi-mártó fémbevonás: tűzi horganyzás, amit leginkább könnyű acélszerkezeteknél használnak
- festékbevonatok: ezek lehetnek alapozó rétegek és átvonó rétegek. Előbbi gondoskodik a korrózióvédelemről, utóbbi pedig a külső megjelenést adja.
- kombinált bevonórendszerek: előnyük, hogy az oxidmentesítés folyamatát ki lehet hagyni, tény azonban, hogy az előző megoldásoknál drágábbak.
A bevonat kialakításának előfeltétele, hogy a felület száraz legyen és szennyeződésektől mentes. Szerencsés, ha a levegő hőmérséklete a harmatponttól 3 Celsius-fokkal eltér, a felhasznált eszközök pedig megfelelőek, szakszerűen tárolták őket.
A rétegeket többféle módon fel lehet vinni, például festés útján, hengerrel, ecsettel vagy szórással, ezekhez más-más, specializált anyagokat célszerű használni. Ügyelni kell a rétegek közötti száradási idő betartására, illetve célszerű eltérő színű rétegeket használni a visszakövethetőség érdekében.
A bevonatok a használattól függően igen sokfélék lehetnek. Vannak például szélturbina lapát védő bevonatok, de olyanok is, amik kifejezetten üzemanyagállók.
Katódos védelem
A katódos védelem lényege, hogy a fém-elektrolit rendszerben a fém szerkezetpotenciálját megváltoztatják negatív irányba, a korrózió sebessége így az egyenáramú polarizációval csökkenthető. Az oxidáló közegen keresztül hoz létre galvánáramot, aminek az elektron többlete a felületet a korrodáló anyaggal szemben közömbössé teszi.
A Flanker az ipar szereplőinek webáruháza, ahol a munkavédelmi felszerelésektől kezdve a ragasztóanyagokon át a csiszolástechnikai termékekig mindent megtalálnak a vásárlók. Kattints, és nézz körül a webkatalógusunkban!
