A pillanatragasztó a mindennapi életünk része. Ha valami eltörik, megreped, akkor automatikusan nyúlunk érte, ami érthető, hiszen igen praktikus megoldás, gyorsan orvosolja a problémát. Ebben a blogposztban bemutatjuk, hogy mi is az a pillanatragasztó, hogy működik és hogyan kell használni.
Mi az a pillanatragasztó?
A pillanatragasztó egy olyan ragasztó típus, ami kémiai úton fejti ki hatását. Az anyagot érő nedvességnek köszönhetően polimerizálódva alakul ki a stabil kötés az összeérő felületek között.
Az ilyen típusú ragasztókkal olyan anyagokat lehet összetapasztani, mint a bőr, a fa, a parafa, a gumi és a műanyag. Vannak például olyan pillanatragasztók, amelyek kifejezetten műanyaghoz és gumihoz vannak, de léteznek általánosan használható megoldások is. Jól alkalmazhatók kis felületen, de akár nagyobb részeken is.
Hogyan fedezték fel a pillanatragasztót?
A pillanatragasztó felfedezése a második világháború mellékterméke. 1942-ben Dr. Harry Coover és kutatócsoportja célzókészülékek alapanyagául szolgáló műanyagot igyekeztek előállítani, ekkor hozták létre teljesen véletlenül a pillanatragasztót. Csaknem 10 év telt el ezt követően, amikor Coover, immáron a Kodak Research Labs kutatójaként Fred Joynerrel együttműködve ismét rábukkant a vegyületre. Végül 1958-ban dobták piacra, és ezzel a korszerű megoldással megváltoztatták az eddigi javítási gyakorlatokat.
Hogyan működik a pillanatragasztó?
Ha kémiai szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor azt mondhatjuk, hogy a pillanatragasztó valójában egy akrilgyanta. A működési mechanizmusának alapja egy kémiai reakció: a környezet nedvességében lévő hidroxidionok hatására polimerizáció indul meg. Ezt a folyamatot úgy nevezik, hogy anionos polimerizáció.
Köszönhetően annak, hogy a cianoakrilát monomerek a víz hatására összekapcsolódnak, majd a láncok addig kapcsolódnak, ameddig a polimerlánc csak engedi, tartós és strapabíró műanyagháló tud létrejönni. Ez a műanyagháló felelős az extrém erős kötésért.
A pillanatragasztó típusai
Különféle szempontok alapján kategorizálhatjuk a pillanatragasztókat. A következőkben ezeket mutatjuk be!
Az állag
Nem minden pillanatragasztó egyforma állagú, a konzisztencia tekintetében eltéréseket tapasztalhatunk. Léteznek olyan pillanatragasztók, amelyek kifejezetten hígak, könnyen folynak, léteznek közepesen folyós változatok és olyanok is, amelyek egészen sűrű állagúak. Minél sűrűbb a ragasztó, annál inkább alkalmas a függőleges vagy majdnem függőleges felületek ragasztására. Ha ilyen sűrű ragasztóval van dolgunk, akkor azt minden esetben feltüntetik a csomagoláson. Készüljünk fel arra is, hogy ezek a gélszerű ragasztók sokkal nehezebben jönnek ki a tubusból.
A közepesen folyós ragasztók a leginkább elterjedtek, ezekkel könnyű dolgozni, de nem folynak el. A híg változatok képesek befolyni a kisebb résekbe, viszont leginkább csak a vízszintes felületeken használhatók, a függőlegeseken megfolyhatnak. Ha nagyon folyós ragasztóval van dolgunk, akkor érdemes lehet tűheggyel adagolni, így biztosan nem lesz majd probléma.
A réskitöltés
A ragasztók egyik fontos tulajdonsága a hézagkitöltő képesség. Jellemzően ez 0,15 és 0,25 mm között mozog. Vannak azonban olyan speciális töltőanyagok is, amelyekkel a pillanatragasztó réskitöltési képessége kitolható. Ebben az esetben a túl nagy résbe előbb a töltőanyagot kell benyomni, ezt követően pedig a pillanatragasztót, ami így az egész kitöltést összefogja egy nagyon stabil kötéssé alakítja át.
A hőállóság
A pillanatragasztók ellenállnak egy bizonyos szintig a magas hőmérsékeltnek is. Általánosságban elmondható, hogy 60-80 fokot még elbírnak ezek a termékek. Természetesen ebben az esetben is vannak speciális kivitelek. Léteznek olyan ragasztók is, amik -55 és +90 fok között is képesek ugyanolyan kötést kialakítani.
A kötés
A blogposztban leginkább a ciánakrilát alapú ragasztókról írunk, amelyek nedvesség hatására kötnek. Ez a kötés egyébként egyetlen perc alatt kialakul, a teljes hatás eléréséhez pedig 60 percre van szükség. A pillanatragasztók között vannak olyanok is, amelyek nem a nedvesség, hanem valamilyen más hatás, például UV vagy látható fény következtében szilárdulnak meg.
A pillanatragasztó alkalmazása
A pillanatragasztót előszeretettel használjuk a mindennapokban. Igen sokoldalúan alkalmazható: megoldható vele az eltörött tárgyak javítása, ragasztása, de a törvényszéki orvostanban is bevetik az ujjlenyomatok felvételénél, sőt, a sebészek a sebek lezárására is használják a speciális változatait.
Jellemzője, hogy igen könnyen ragad a bőrhöz, ami annak köszönhető, hogy a bőr felületén lévő nedvesség hatására pillanatok alatt beindul a kötés folyamata. Nagy körültekintéssel és odafigyeléssel kell használni, mivel például a szembe kerülve összetapaszthatja a szemhéjat, a szempillákat. Használata során érdemes továbbá szellőztetni, az anyagból távozó pára ugyanis irritálhatja az orrnyálkahártyát, a torok felületét, a tüdőt és a szemet is.
Miután a pillanatragasztó réteget óvatosan a ragasztani kívánt felületre juttattuk kis felületen, az anyag elkezd megszilárdulni, eléri a rétegvastagságot és egy rideg, kemény kötés alakul ki. Ez azt is jelenti, hogy ha textil vagy hajlékony anyagról van szó, akkor nem elég a hagyományos pillanatragasztót választani, hanem speciális megoldásra lesz szükség. Egyes esetekben szükség lehet alapozó használatára is. Főleg ott nem érdemes ezt a lépést kihagyni, ahol alacsony felületi energiájú, nehezen ragasztható anyagokról van szó. Ilyen például a polipropilén, a polietilén és a PTFE. Ezekre a felületekre kell felhordani az alapozót, ami hamar megszárad, így előkészíthetjük a terepet a ragasztónak.
Fontos, hogy a pillanatragasztó a pára hatására idővel a tubusban is megköt, éppen ezért célszerű 2-8 fokos hőmérsékleten tárolni. Ezt azonban sokan nem követik, így ha ritkán használjuk, akkor válasszunk inkább kisebb kiszerelést. A tárolás során ügyelni kell arra is, hogy sem a zárókupak sem a tubus ne legyen sérült.
A Flanker profi megoldást kínál minden olyan helyzetben, amikor alapanyagra, eszközökre, ipari kellékekre van szükség. Nézz körül a webkatalógusunkban!
