Az egyik legelterjedtebb kötési mód a ragasztás, amely csaknem egyidős az emberiséggel. Feljegyzéseink vannak ugyanis a történelem hajnaláról tojásfehérjéről, mint ragasztóról, de a pecsétviaszt például dokumentumok lezárására használták. A szintetikus anyagok megjelenésével viszont lehetővé vált az ipari mértékű alkalmazás is.
A ragasztástechnika legfontosabb kérdései:
mitől és miért ragadnak a ragasztók? Mi a feltétele annak, hogy egy anyag ragasztóként is használható legyen? Melyek egy adott anyagpár ragasztásához használható ragasztó tulajdonságai?
A ragasztóanyag összekötő hidat létesít azonos vagy különböző anyagokból álló alkatrészek között. A ragasztott kötés alkalmazható azonos, illetve eltérő minőségű fémek, fémes és nem fémes szerkezetei anyagok között, valamint egyéb anyagminőségek (pl. műanyagok, textíliák stb.) esetén. A kötés mechanizmusa függ az adhéziótól, azaz a ragasztó munkadarabhoz tapadásától, valamint a ragasztó és a belső szilárdságától, kohéziójától. Megfelelő ragasztóanyag nélkül nincs hatékony ragasztás sem.
A jó kötésszilárdság kialakulásának alapvető feltétele a ragasztandó anyag ragasztó általi nedvesítése (ami feltételezi a ragasztó folyékony halmazállapotát), ill. a nedvesítés következtében kialakult kölcsönhatások fixálását, vagyis a kötésszilárdítást. A ragasztók a szilárd anyagok felületét tapadással és saját szilárdságukkal kötik össze anélkül, hogy az összekötött anyagok szerkezeti felépítése vagy eredeti tulajdonságai lényegesen megváltoznának. Ha az anyagok összekötése három dimenzióban történik (pl. rétegeltlemez), kötőanyagokról beszélünk.
A ragasztás folyamata több lépésre bontható. Első az illesztendő felületek megfelelő előkészítése és a ragasztóanyag felhordása. Második részfolyamat az illesztés, mely az összekötni kívánt anyagok felületeinek egymásra helyezése a használati utasítás vagy technológiai leírás betartásával. Végül a szilárdítás, mely során a ragasztó szilárd halmazállapotba kerül. A ragasztott kötések szilárdságát a ragasztandó anyagok belső szilárdsága (a kohézió), a ragasztóréteg belső szilárdsága, valamint a ragasztási felületen ható erők (adhézió) határozzák meg. A jó ragasztott kötésben ezek az erők megegyeznek.
A ragasztástechnika a ragasztóanyagok esetében különbséget tesz természetes (módosított) anyagok, például növényi, állati – vagyis ezek építőanyagaiból vagy termékeiből készült – és ásványi, valamint szintetikus ragasztóanyagok között. Érdemes még megemlíteni a kémiailag lényegében a ragasztóanyagokkal azonos tömítőanyagokat is, és a ragasztástechnika területéhez tartoznak a tapadásnövelő adalékok is.
