A zsugorcső jellegzetessége, ahogy a neve is jelzi, hogy a hő hatására a cső átmérője lecsökken, vagyis zsugorodik. E tulajdonságának köszönhetően igen sokoldalúan alkalmazható, arról nem is beszélve, hogy a zsugorcső használata roppant egyszerű és gyors. Ebben a bejegyzésben megnézzük, hogy mi is ez a zsugorcső és milyen esetekben tehet jó szolgálatot!
Mi az a zsugorcső
A zsugorcső tehát, köszönhetően annak, hogy melegítés hatására csökken az átmérője, felveszi az adott tárgy alakját, védőburkot képez és szigetel is. Lényeges, hogy kizárólag a cső átmérője zsugorodik, a hossza nem változik, így lehetséges, hogy rásimul a vezetékre, szinte bevonja azt. 
1964-ben a Raychem Corporation találta fel, így már közel 60 éve alkalmazzák az elektromos vezeték szigetelésére és a kopásállóság növelésére, a szigetelés sérüléseinek javítására, vezetékek kötegben történő rögzítésére és érintkezők, illetve csatlakozók szigetelésére. Mivel színes változatokban is létezik, így kiválóan alkalmas arra, hogy segítségével jelöljünk meg valamit, például ezzel különböztessük meg a vezetékeket egymástól.
A zsugorcső minden esetben hőre lágyuló anyagból készül, ez lehet például PVC, fluoropolimer, (pl.: PTFE, Kynar, FEP), poliolefin, neoprén, viton, de akár szilikon elasztomer is. A gyártás során különféle adalékanyagokkal állítják be az anyag tulajdonságait. Ha például kültéri használatra készül, akkor UV stabilizátorral látják el, hogy az UV sugárzás ne okozzon károsodást.
A zsugorcsövek típusai
A zsugorcsöveket alapvetően a falvastagságuk és a merevségük szerit lehet csoportosítani. Ez alapján vannak vékonyfalú, rugalmas zsugorcsövek, vastagfalú, merev zsugorcsövek, illetve gyantás zsugorcsövek.
A rugalmas csövek anyaga a polietilén, nem olvadók és igen gyorsan képesek összezsugorodni, így kifejezetten hasznosak olyan helyzetekben, amikor lényeges, hogy a bevont anyag továbbra is rugalmas maradjon. A merev változatok nem olvadnak, nem repedeznek, roppant strapabírók, így akár kültéren is használhatók. A gyantás zsugorcső az aduász, a legerősebb változat, ami magas szinten képes megvédeni a bevont tárgyat a külső hatásoktól. Ennek lényege, hogy a zsugorcső belső falán egy plusz gyantaréteg van, ami megolvad a hő hatására és így tapad oda a felülethez.
Lényeges megjegyezni, hogy amiről írunk, az a melegzsugor esetén igaz, létezik azonban hidegzsugor is, ebben az esetben a cső átmérőjének csökkentéséhez nincs szükség hőre. Ez úgy működik, hogy a cső egy belső műanyag tartóspirál kihúzásával zsugorodik rá a vezetékre.
A Flanker kínálatában a zsugorcsövek széles választéka érhető el. Van például vékonyfalú zsugorcső, hidegzsugorcső, melegzsugorcső és vékonyfalú ragasztó nélküli zsugorcső is. A csöveket egyébként vegyes csomagban lehet általában kapni, vagyis különböző méretekből lehet egyszerre betárazni.
Hogyan készül a zsugorcső?
Az alap anyaghoz adalékokat, például színezéket és stabilizátorokat adnak. Létrejön a kiindulási cső, amit az alap anyagból extrudálnak, majd elektronsugárzás által keresztkötést hoznak létre. A csövet felmelegítik a polimer kristályos olvadáspontja fölé és módosítják az átmérőjét. Ezt követően lehűtik. A lényeg tehát, hogy a térhálósítás következtében létrejön egyfajta „memória”, így amikor a zsugorcső használata közben a felhasználó felmelegíti az anyagot, akkor képes az eredeti extrudált méretre visszazsugorodni.
Anyagtól és adalékoktól függ, hogy milyen mértékben képes összezsugorodni egy zsugorcső, ez általában 1:2 és 1:4 arány körül mozog.
A zsugorcső használata
A megfelelő minőségű zsugorcső biztosíték arra, hogy a bevont elem ellenálljon a környezeti, kémiai, mechanikai és elektromos hatásoknak. Így például az időjárási hatások, például a víz sem okozhatnak problémát a vezetékek vagy éppen az optikai szál működésében.
A zsugorcső használata meglehetősen egyszerű szakemberek és laikusok számára egyaránt. A zsugorítás elvégzéséhez hő, vagyis meleg levegő szükséges, aminek forrása lehet például egy hőreflektor, egy melegítőszekrény, egy hőlégfúvó, de akár egy infrasugárzó is. Ha nincs kéznél ilyen, akkor egy öngyújtó is megfelelhet, bár tény, hogy ez nem éppen profi megoldás.
Kevés buktató van a zsugorcső használata során, amin azonban el lehet csúszni az a megfelelő méret kiválasztása. Átlagosan a zsugorcsövek 50%-ot képesek zsugorodni, ez azt jelenti, hogy ha túl nagy átmérőjűt választunk, akkor nem tud rásimulni a felületre.
Lényeges, hogy legalább 120 Celsius-fokra melegítsük fel a csövet, méghozzá úgy, hogy középről haladjunk a szélek felé, szépen, egyenletesen, így a cső végül bevonja a vezetéket. Ennyi az egész, és már kész is a vezeték szigetelése.
Ha anyag, akkor Flanker! Nézz körül webshopunkban és válogass a minőségi termékek közül!
