Ritka, hogy egy annyira szakmai téma, mint a ragasztástechnika felkeltse a filmkészítők és mozilátogatók figyelmét. Pedig pont ez történt 1997-ben, amikor a nagyközönség elé került a Romy és Michele című amerikai vígjáték.
A történet középpontjában ugyanis két, a gimnáziumi éveik óta sikertelen barátnő, a címbeli Romy (Mira Sorvino) és Michele (Lisa Kudrow) füllentése áll: a két szőke ugyanis azt találja ki, hogy az osztálytalálkozón mint a Post-It feltalálóiként fognak tündökölni. Tényleg, kinek a nevéhez fűződik a valóságban a termék?
Az érdem a 3M két munkatársáé: Arthur Fry ugyanis egy templomi himnuszt szeretett volna a falra ragasztani úgy, hogy a himnuszt tartalmazó papír ne sérüljön a ragasztás eltávolítása után sem, de közben meg ne hulljon le a földre. Feltalálótársa, Spencer Silver mérnök a vállalatnál a ragasztások fejlesztésével foglalkozott. Ők 1968-ban kombinálták a két ötletet (papírdarab + ragadás), és 1979-ben ismerhette meg a világ a jellegzetesen sárga alapszínű cédulákat. A megoldás a maga területén forradalminak számított, hiszen a ragasztás nem hagyott maga után nyomot, és a Post-It többször felhasználhatónak bizonyult.
Érdekes, hogy már 1977-ben világhírű lehetett volna a termék – csakhogy a fogyasztók nem igazán kaptak rá, két évvel későbbi újra-bevezetésben viszont a 3M már masszív reklámkampánnyal támogatta meg a merőben új ragasztópapír útját.
Azóta a Post-It az iroda élet egyik szimbólumává lett, és az 1997-es film kultikus alkotássá vált az elmúlt több mint két évtizedben. A 3M termékének halhatatlanságát bizonyítja, hogy a digitális világban, a számítógépeken is elterjedt a virtuális Post-It-ek használata.
