Az első, még természetes anyagok feltalálása óta sokat fejlődött a ragasztástechnika. A cél azonban mit sem változott: két anyagot kell összetapasztani. Ebben a cikkben röviden áttekintjük a ragasztók fajtáit.

A ragasztók alapcsoportosítása

A ragasztóanyagok általában folyékony halmazállapotú anyagok, melyeket felhasználásuk előtt az alkalmazási célra alkalmasakká kell tenni ezeket, azaz: folyékony állapotba hozásról beszélünk, mert a felületek csak így nedvesíthetők. A szilárdulás az oldószer elpárolgásával vagy dermedési folyamatokkal megy végbe. E jellemzők leginkább az egykomponensű ragasztóanyagok sajátosságai közé tartoznak.

Kötési módjuk alapján a ragasztóanyagok két csoportra oszthatók. Egyik csoport a kémiai reakció lejátszódása nélkül kötő ragasztók, melyek nem is kötnek, csak nedvesítenek. Ezek hidegen kötő, tartósan tapadó anyagok, és ezek némelyike száradással, az oldószer eltávozásával hozza létre a kötést. A melegen kötő ragasztók szobahőmérsékleten nem tapadnak, nem nedvesítenek, ezért a kötés létrehozásához a ragasztót előbb meg kell olvasztani, az olvadékot felvinni a felületre, és általában szorítóerőt kell használni. A ragasztóhatást a kötésben megdermedt ragasztó fejti ki.

Másik csoportba tartoznak a kémiai reakcióval kötő ragasztók, mely a reakció jellege alapján még további két csoportba sorolható: polimerizációsokra és polikondenzációsokra. Előbbieknél az alkotóegységek folyamatos összeadódásával alakul ki az új kötőanyag, míg utóbbiak kötésekor a kondenzációs melléktermék nyomása miatt a ragasztási technológiában mindig előírják a szorító nyomást.

Innen indultunk: a természetes eredetű ragasztók

Idetartoznak a növény- és az állatvilág anyagai. A növényeket felépítő anyagok és bizonyos fák nedveként nyerhető, vagy egyes növények terméséből kivont anyagok kisebb-nagyobb kémiai átalakításával, fizikai módosításával ragasztásra alkalmas anyagok állíthatók elő. Egyik legfontosabb ilyen anyag a cellulóz, a növényi sejtfal építőanyaga. Szintén nagyon fontos a növényekben bioszintézissel képződő keményítő. A keményítőből vizes főzéssel nyert csiriz ragasztóként alkalmazható.

Az állati eredetű ragasztóanyagok közül érdemes megemlíteni az enyveket, például a kazeinenyvet, mely a tej fehérjéinek egyike. Ragasztásra por alakban kerül forgalomba, melyet vízzel keverve lehet feldolgozni, és a víz elpárologtatásával szilárdul meg. A legrégebben ismert és használt ragasztók egyike a glutinenyv, mely por, granulátum, gyöngy, tábla formában kerül forgalomba. Előnye, hogy a ragasztó kihűlésekor azonnal kielégítő kezdeti tapadószilárdságot ad.

Az ásványi eredetű ragasztók

Az ebbe a kategóriába tartozók lehetnek szervesek, mint a bitumen, és szervetlenek, mint a cementfélék. Tudni kell róluk, hogy szűk körű felhasználásuk ellenére nagy fontosságúak, pótolhatatlanok.
Az üvegömledékből készülteket hő-, és tűzálló fémkötésekhez alkalmazták. A kerámiaragasztók az üvegnél általánosabban használhatók hőálló kötések kialakítására. Ugyancsak ásványi eredetűek a foszfátcementek, melyek a fogtömés alapanyagát adják, a kerámiacsövek, szelepek, kőagyag-áruk javítására használt ólomoxidok vagy a hidraulikus cementek, például a gipsz is. Ez utóbbi a bitumennel együtt az építészet legfontosabb kötőanyagainak számít.

Mi a helyzet a szintetikus ragasztókkal?

A modern vegyipar által előállított szintetikus ragasztók a 20. század közepétől kezdték felváltani a hagyományos fajtákat. A múlt század 50-es éveiben kezdte "pályafutását" az epoxi, mely elsősorban könnyű alkalmazhatóságának, kiváló szilárdsági tulajdonságának és 100%-os szárazanyag tartalmának köszönhette sikerét.
A szintetikus ragasztóknak sok fajtája létezik. A poliamidoknak például a legfontosabb felhasználási területük a cipőiparban szélbehajtó, fára foglaló ragasztó, a járműiparban fém-fémkötések ragasztói, a fafeldolgozó-iparban szerkezeti faragasztó, de tartós gépek alkatrészeinek gyártásában is fontos szerepet töltenek be az ebből készült eszközök.

A poliuretánok egykomponensű oldatok, melyek alkalmasak textíliák, bőr, fa, papír ragasztására. Az epoxigyanták általában két komponensből állnak, ezeket a felhasználás előtt a gyártó által megadott arányban kell összekeverni, és így jön létre a polimerizáció, a ragasztóanyag szilárdulása. Felhasználhatók a legkülönbözőbb anyagok, úgymint fémek, kerámia, porcelán, fa ragasztására. (A kétkomponensű ragasztókat sokszor a power fantázianévvel látják el, utalva az erős kötésre, amelyet e termékekkel létre lehet hozni.)

A polimerizációs ragasztók oldatát elsősorban ugyanazon anyagból készült tárgyak ragasztására használják. Az oldószeres poliakrilát ragasztók néhány műanyag – így a polisztirol, PVC, polietilén – fa, papír, bőr és textíliák ragasztására használhatók. Végezetül a poliakrilátokról se feledkezzünk meg: közülük a legismertebbek a ciano-akrilátok, ez a mindennapi életben pillanatragasztó néven ismerjük, és sűrűbb, gél formájú fajtájuk a ragasztott felületek fix rögzítésére is használhatók. Közöttük megtalálhatjuk a néhány anyagféleség erős rögzítésére létrehozott változatokat is.
 
A ragasztás világa az első anyagok óta természetesen hatalmasra növekedett. Ma már ennek kapcsán nem csupán ragasztókról beszélhetünk, hanem magát a ragasztást segítő termékek széles palettájáról: például kötésgyorsítókról, ragasztóapplikátorokról, vagy éppen tömítő- és töltőanyagokról. Külön kategóriát képeznek a különféle ragasztószalagok is, amelyekkel a művelet sokkal kényelmesebb, mint állati enyvet használó őseinknek volt. Ráadásul szinte minden anyagféleséghez beszerezhetők jó kötőszilárdságú ragasztóanyagok, és sokféle univerzálisan használható kötőanyag is kapható a szakboltokban.

Az egyik legelterjedtebb kötési mód a ragasztás, amely csaknem egyidős az emberiséggel. Feljegyzéseink vannak ugyanis a történelem hajnaláról tojásfehérjéről, mint ragasztóról, de a pecsétviaszt például dokumentumok lezárására használták. A szintetikus anyagok megjelenésével viszont lehetővé vált az ipari mértékű alkalmazás is.

A ragasztástechnika legfontosabb kérdései:

mitől és miért ragadnak a ragasztók? Mi a feltétele annak, hogy egy anyag ragasztóként is használható legyen? Melyek egy adott anyagpár ragasztásához használható ragasztó tulajdonságai?

A ragasztóanyag összekötő hidat létesít azonos vagy különböző anyagokból álló alkatrészek között. A ragasztott kötés alkalmazható azonos, illetve eltérő minőségű fémek, fémes és nem fémes szerkezetei anyagok között, valamint egyéb anyagminőségek (pl. műanyagok, textíliák stb.) esetén.  A kötés mechanizmusa függ az adhéziótól, azaz a ragasztó munkadarabhoz tapadásától, valamint a ragasztó és a belső szilárdságától, kohéziójától. Megfelelő ragasztóanyag nélkül nincs hatékony ragasztás sem.

A jó kötésszilárdság kialakulásának alapvető feltétele a ragasztandó anyag ragasztó általi nedvesítése (ami feltételezi a ragasztó folyékony halmazállapotát), ill. a nedvesítés következtében kialakult kölcsönhatások fixálását, vagyis a kötésszilárdítást. A ragasztók a szilárd anyagok felületét tapadással és saját szilárdságukkal kötik össze anélkül, hogy az összekötött anyagok szerkezeti felépítése vagy eredeti tulajdonságai lényegesen megváltoznának. Ha az anyagok összekötése három dimenzióban történik (pl. rétegeltlemez), kötőanyagokról beszélünk.

A ragasztás folyamata több lépésre bontható. Első az illesztendő felületek megfelelő előkészítése és a ragasztóanyag felhordása. Második részfolyamat az illesztés, mely az összekötni kívánt anyagok felületeinek egymásra helyezése a használati utasítás vagy technológiai leírás betartásával. Végül a szilárdítás, mely során a ragasztó szilárd halmazállapotba kerül. A ragasztott kötések szilárdságát a ragasztandó anyagok belső szilárdsága (a kohézió), a ragasztóréteg belső szilárdsága, valamint a ragasztási felületen ható erők (adhézió) határozzák meg. A jó ragasztott kötésben ezek az erők megegyeznek.

A ragasztástechnika a ragasztóanyagok esetében különbséget tesz természetes (módosított) anyagok, például növényi, állati – vagyis ezek építőanyagaiból vagy termékeiből készült – és ásványi, valamint szintetikus ragasztóanyagok között. Érdemes még megemlíteni a kémiailag lényegében a ragasztóanyagokkal azonos tömítőanyagokat is, és a ragasztástechnika területéhez tartoznak a tapadásnövelő adalékok is.

Egy kis bevezető a 3M-ről

Ahogy a honlapunkon is büszkélkedünk a ténnyel: a Flanker1998-as megalapítása óta a 3M hivatalos kereskedelmi partnereként ipari ragasztástechnikai termékek forgalmazásával foglalkozunk. De miért olyan fontos adat ez? Erre pontos választ csak akkor adhatunk, ha megmutatjuk, mit jelent a 3M cég és az általa gyártott, itthon pedig a Flanker forgalmazta termékei.

A nem mindennapi márkanév az USA 32. tagállamához kötődik. Az M-ek ugyanis az 1902-ben alapított vállalat eredeti nevét rejtik. Több mint 100 esztendeje ugyanis Minnesota Mining and Manufacturing Company néven jegyezték be a kezdetben bányászattal foglalkozó, öt üzletember által alapított vállalatot, és a hosszabb elnevezés később rövidült az azóta is használatos, frappáns 3M két betűjére.

A szerény kezdetből mára magabiztos, világszerte jól ismert vállalatcsoport nőtt ki, mely a vegyi jellegű márkák világában megkerülhetetlen szereplőnek számít. Több mint 60 000 termék tartozik a 3M portfóliójába, és maga a vállalat is több egységben szolgálja ki az egyéni fogyasztói és üzleti igényeket. A legismertebb, ragasztástechnikával egyáltalán nem foglalkozó hétköznapi vásárlók számára a talán legismertebb termék a Post-It (melyről érdekességeket a honlapunkon itt olvashat).

De érdemes kicsit jobban szétnézni a 3M háza táján!

Az amerikai cég központja ma Maplewoodban található. Innen indulnak világhódító útjukra az eredetileg szabadalom formájában megszülető termékek, melyeket számtalan területen használhatnak a vevők. Így például az egészségügy ugyanúgy profitál a 3M termékek kínálatából, mint a gyártás, a járműipar, az elektronika vagy a kereskedelem. Bárhová is nézünk, szinte mindenhol találkozunk a 3M ragasztástechnikai és egyéb megoldásaival. (Az évente mintegy 3000 újonnan benyújtott 3M-szabadalom jó utánpótlást jelent a termékfejlesztés számára.)

A 3M választékára úgy is lehet tekinteni, mintha az ember egy óriási áruházban sétálna, miközben általános és speciális célra keres eszközöket. A különféle eszközök között a kicsitől a nagyig minden olyan megtalálható, amely a biztonsággal, az iparral, a közlekedéssel, az elektronikával vagy éppen az egészségüggyel függ össze.

Az egyik Magyarországon is kiemelt terület a munkavédelem és a védőeszközök világa. A 3M tulajdonképpen az emberi test szinte összes fontos szervének védelmére kínál terméket, legyen szó akár légzésvédelemről, hallásvédelemről vagy hegesztéstechnikai védelemről. Az ipari kínálat is lenyűgözően széles: az óriási ipari zajban dolgozók számára például állítható védelmű füldugót kínál, de a nehézipari hegesztőpajzs is a termékpaletta része. 

A 3M számos más, ismert és fontos márka tulajdonosa. Ilyen a Scotch, amely 3M és Scotch márkanév alatt több mint 400-féle ragasztószalagot, szigetelő jellegű ragasztót és más termékeket kínál. Érdekesség, hogy 1930-ban egy Richard Drew nevű bendzsójátékosból lett 3M-es mérnök találta fel az első átlátszó ragasztószalagot. Az volt a szakember célja, hogy nedvességmentes zárást tudjon létrehozni. A Scotch ikonikus terméke az 1939-ben bevezetett, jellegzetes „csiga”, az ikonikus kézi adagoló. Az első verziót fémből préselték, a fröccsöntött műanyag verziót pedig egy évvel később kezdték gyártani. 2013-ban azután újragondolták a „csigát”, és mindenki megelégedésére egy modernebb megjelenéssel, könnyebb felhasználási lehetőséggel ruházták fel.

Egyre zajosabb világban élünk. A munkahelyeken szerencsére van erre megoldás: a 3M Peltor kommunikációs headsetek világszintű vezetők a kétirányú és aktív hallgató headsetek között a veszélyes, zajos környezetekben történő használathoz. A headsetek és hallásvédők széles skálája használható számos környezetben, és megfelelnek a legtöbb kommunikációs, hallásvédő headsetekre vonatkozó előírásoknak. Egy ilyen készülék a fül legjobb barátja lehet.

A munkavédelem kiemelt területe az emberi bőr védelme. A bőr védőrétegének mindig kell egy bizonyos mértékű nedvességet és zsírt tartalmaznia, hogy megfelelően működjön. Ha ez megvan, a rugalmassága és zárt felülete megakadályozhatja, hogy a potenciálisan káros anyagok áthatoljanak rajta. A munka során különösen a vegyi anyagok bőrrel való érintkezésére kel figyelni. A 3M-nél olyan megoldásokat is találhat, mely csökkenti a bőrsérülést, így a bőr szakadását is.

Bár a COVID-19 miatti intenzívebb home office háttérbe szorítja, mégis, érdemes minden laptoppal dolgozónak képernyőn megjelenő adatait munkahelyén és azon kívül védenie! Szinte már nem is meglepő, hogy a 3M-nél erre is gondoltak: a betekintésvédelmi szűrők megakadályozzák a vizuális adattolvajokat abban, hogy oldalról a képernyőre pillantva adatot lopjanak, viszont a felhasználónak szemből éles és tiszta képet biztosítanak.

Apropó, COVID: a járvány terjedésének megakadályozásában sorsdöntő fontosságú N95-ös maszkot ugyancsak 3M-es mérnökök fejlesztették ki, és 1972 óta van használatban. A vírus részecskéinek kiszűrésére rendkívül hasznos termék iránt akkora lett a kereslet, hogy az amerikai elnök az N95 exportálását be akarta tiltani.

Reméljük, sikerült felvillantanunk a 3M színes világából néhány pillanatképet. Böngéssze az általunk forgalmazott 3M-termékeket, hogy megtalálhassa az önnek, vállalatának leginkább hasznos termékek közül a legjobbat! Büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország területén mi képviselhetjük a minnesotai világcéget.