Nézzen csak egy pillanatra fel a képernyőről! Mit lát? Segítünk: nagy valószínűséggel találkozni fog a tekintete valamilyen műanyagból készült, vagy azt tartalmazó termékkel. Annyira hétköznapi anyagról – és a belőle készült tárgyainkról van szó – hogy szinte észre sem vesszük, mennyire domináns matériáról beszélhetünk. Mostani blogbejegyzésünkben a műanyag diadalmenetének néhány érdekesebb állomását emeljük ki.

A műanyag gyártás története: a kezdetek

A brit Alexander Parkes vegyész hozta létre az első műanyagot, amelyet álszerénységgel épp nem vádolható módon épp magáról nevezett el perkeszinának. Az 1862-es londoni nemzetközi kiállításon és öt évvel később egy hasonló, Párizsban megrendezett eseményen be is mutatta a perkeszinából készült, elefántcsontra emlékeztető tárgyakat.

Apropó, elefántcsont! Gondolnánk-e arra, hogy a műanyag történelmében fontos szerepet játszanak az elefántok? Pedig pont erről van szó! A történet valójában a biliárdgolyóval kezdődött, ugyanis e kicsiny, de lényeges tárgy alapanyagának évszázadokon át az elefánt agyara számított. Az emberek azonban a mértékletességet nem ismerve annyira lecsökkentették e hatalmas állatok populációját, hogy az agyar szinte hiánycikké vált. A kereslet kielégítésére más alternatíva után kellett nézni.

A kihívást csak fokozta, amikor egy jelentős biliárdgolyó-gyártó, a Phelan and Collander az akkoriban busás összegnek számító 10 000 dollárt ajánlott fel annak, aki megtalálja a tökéletes helyettesítő anyagot. Egy New Yorki mérnök, John Wesley Hyatt testvérével, Isaiah Smith Hyattal sok álmatlan éjszaka gyümölcseként, kísérletet kísérletre halmozva megalkotta a hőn várt új anyagot. Az 1870-ben celluloid néven szabadalmi védjegyoltalmat kapott celluloid – bár nem volt olvasztható – már alakítható, formálható lett, akárcsak az elefántcsont. A celluloidot egyébként először a fogorvosok kezdték alkalmazni a korábban népszerű, de drága vulkanizált gumi helyett.

A szép summa elnyerése ellenére Hyatték rájöttek arra, hogy a celluloidból azért nem lehet a tökéletes biliárdgolyót megformálni, pattogása és súlya elmarad az elefántagyarból készült tárgyaktól. Éppen ezért előállított egy olyan anyagot, amelyet már műanyagként definiálhatunk.

A PVC

Fontos mellékvágány a polivinil-klorid, vagyis a PVC megjelenése. Ennek szintetizálása Eugen Baumann német vegyészhez fűződik, aki ezt az anyagot 1872-ben hozta létre kiterjedt vizsgálat és kísérletezés után. Waldo Semon és a BF Goodrich Company 1926-ban kifejlesztettek egy módszert a képlékenyítésre úgy, hogy a PVC-hez különféle adalékokat kevertek. Az eredmény egy rugalmasabb és könnyebben feldolgozható anyag lett, amely a kereskedelemben hamarosan széles körben elterjedt. A PVC ma is népszerű, a csövek, elektromos kábelek gyártásában nélkülözhetetlennek számít.

Mi a műanyag?

Angolul közelebb állunk a megfejtéshez: a „plastic” szó görög eredetije a „plasticos”, és formázhatót jelent. A hosszú atomláncokból, ismétlődő egységekből felépülő szintetikus polimerek legfontosabb tulajdonsága pont a „plasztikságuk”: a láncok hossza és mintázatuk elrendezésének köszönhetően a polimerek erősek, könnyűek – és rugalmasak. Formálhatóságuk rendkívül hasznossá teszi őket.

A celluloid után

Sajnos a celluloid igencsak tűzveszélyesnek bizonyult, ezért más anyag keresésébe, előállításába fogtak a kémikusok, feltalálók. 1905-ben azután egy vegyész a kőszénkátrány melléktermékének számító fenolt kevert össze formaldehiddel, és így egycsapásra létrehozott egy új polimert, a bakelitet. A flamand származású, de az USA-ban élő Leo Hendrik Baekelandról van szó, aki pár évvel később a szabadalmi jogokat is megszerezte az új anyagra.

Miért bizonyult a bakelit forradalminak? Elsősorban azért, mert kiküszöbölte a celluloid tűzveszélyességét, ugyanakkor az előállításához szükséges alapanyagok is könnyebben beszerezhetőknek bizonyultak, vagyis nagyobb tömeggyártásra lettek alkalmasak. Bebizonyosodott az is, hogy a bakelit nemcsak tartós, hőálló, de jó szigetelő is. Baekeland invenciójával egy gyantás jellegű, de hőre keményedő anyagot állított elő, amely öntőformába löttyintve rendkívül változatos, egyéb alakot ölthetett.

A színezhető és csiszolható bakelitet hamarosan háztartási elektromos készülékek, játékok, dobozok, lámpák vagy éppen autók műszerfalának gyártására is használták, manapság pedig elektromos szigetelőként, edényfogóként is ismeretes (nem utolsósorban pedig a hagyományos hanglemez szinonimájaként).

A térhódítás kezdete

A frissen megalakult Bakelit Corporation nem bízta a véletlenre műanyagának elterjedését: 1926-ban egy kis füzetecskét mutattak be, amely az új anyagnak a mindennapi életben történő felhasználását, megjelenését propagálta. A férj pipájától kezdve a csecsemő cumiján keresztül az anya tolláig tetszetős illusztrációk és leírások sora ecsetelte a bakelit életrevalóságát, a benne rejlő lehetőségeket. Az első szintetikus műanyag tehát már a kezdetektől sikerre volt ítélve, hiszen könnyen lehetett az előnyeivel azonosulni, érthető volt, hogy megvan a helye a háztartásban.

A műanyag tovább fejlődik

1913-ban a svájci Jacques Edwin Brandenberger feltalálta a celofánt, egy cellulóz alapú, átlátszó és vízhatlan anyagot, amelyet hamarosan a csomagolás területén kezdtek el használni.
A ’20-as években megkezdődtek az első kísérletek arra, hogy az olajból nyersanyagként műanyagot hozzanak létre. 1935-ben az amerikai vegyész, Wallace Carothers a duponti vegyi laboratóriumban szintetizálta a ma nejlon néven ismert (poliamid) textilszálat.

Ez az anyag idézte elő a „szintetikus szálak” népszerűségének növekedését, és a textiliparban találta meg az egyik legfontosabb felvevőpiacát: a harisnyanadrágtól az ejtőernyőig termékek tömkelege készül celofánból. Ez a találmány sorsdöntőnek bizonyult a második világháború vérzivataros éveiben, amikor a természetben megtalálható anyagok nem álltak elegendő mennyiségben a katonaság számára. A nejlonból a világháború folyamán többek közt ejtőernyőket, kötelet és vízálló esőkabátokat gyártottak. Nem csoda, hogy az USA műanyaggyártása ezekben az években a négyszeresére nőtt.

A műanyag kora

A manchesteri Calico Printers’ Association két munkatársa, John Rex Whinfield és James Tennant Dickson már 1941-ben szabadalmaztatta a polietilén-tereftalátot (PET). A PET a második világháború után terjedt el, és ejtőernyők, pulóverek és ingek készítésére használták, amelyeket nem kell vasalni.
A „műanyag évei”-nek nem hivatalos kezdete talán 1954. március 11-ére tehető, amikor Giulio Natta, a későbbi kémiai Nobel-díjas naplójában ezt írta: „Elkészítettem a polipropilént”. A később „Moplen” névre keresztelt új anyag termékek ezreinek az előállítását tette lehetővé az edényektől az autóalkatrészeken át a tálakig és a játékokig.

A PET-palackok megjelenése

A Whinfield és Dickson által korábban feltalált szintetikus anyag 1973-ban lépett be az élelmiszer-csomagolás világába, amikor a feltaláló és termékeny amerikai mérnök, Nathaniel Wyeth (Du Pont) vállalta a kihívást: üveg használata nélkül megtalálni a gyömbéres palackok előállításának módját. Évekig tartó tesztek után 1977-ben szabadalmaztatták a műanyag palackok gyártásának új módszerét. Megoldása abból állt, hogy egy speciális formát használt, amely meghosszabbíthatja a szálakat úgy, hogy a molekulák egymáshoz igazodjanak, és ezáltal az anyag erősebb legyen. A Wyet által kitalált üveg könnyű, ütésálló és átlátszó volt.

Itt tartunk ma

Ahogy a bevezetőben mondtuk, mindenhol találkozhatunk különböző műanyag termékkel. Elektronikai célokra tervezett ragasztószalagra van szükségünk? Izzadságszívó betétet tartalmazó védősisakot keresünk? Megtaláljuk! Még az ipari alkalmazása is rendkívül elterjedt, amelyhez kiegészítőt, például gépjárműipari, műanyag alkatrészek javítására használatos szupergyors ragasztót is beszerezhetünk.
 
Látható, hogy a műanyagok két évszázada rendkívüli könnyebbséget és kényelmet hozott, mindennapi életünk szerves részévé vált. A 19. század óta íródó története tovább folytatódik: a gyártás korszerűsödésével, az újrahasznosíthatóság technológiájának fejlődésével pedig egyre több lehetőségünk nyílik környezetünk megóvására is.

Az április közmondásosan szeszélyes hónap, és ennek idén is bőséges tanújelét adta. Tudjuk, hogy közeledik a tavasz vége, lélekben már talán a nagy melegre, kánikulára készülünk, olykor mégis cudar, hideg napok lephetnek meg minket. Ezért is fontos, hogy otthonunk hőtartó képességén javítsunk, az esetleges energetikai réseket megszüntessük. Ennek egyik költséghatékony, egyszerű eszköze az ablakfólia – a nyílászárók cseréje helyett.

Ablakszigetelés: B-tervek ugyanarra a problémára

Az időjárástól kapunk hideget-meleget. Minket most az előbbi érdekel: mit tegyünk, ha azt vesszük észre, hogy otthonunk hője elszivárog? Ez különösen régi építésű ablakoknál gyakori probléma. Hogyan álljunk a problémához, amikor fűtésszámlánkat kézhez kapva megszédülünk a számok láttán?

Amikor rájövünk, hogy nagy valószínűséggel nyílászáró cseréjére lesz szükségünk, akkor inkább olyan megoldás mellett szeretnénk a garast letenni, amely a legkedvesebb a pénztárcánk, anyagi lehetőségünk számára. Ha például nem szeretnénk kidobni a régi ablakot, akkor az utólagos „barkácsolás” lehetőségei jöhetnek szóba. Itt pedig már sokasodnak a lehetőségeink: választhatunk gumitömítéseket, szilikon habcsíkokat, melyekkel azért sokat kell dolgoznunk, szóba jöhet a két ablakszárny közé illesztett szigetelőpárna, de ez meg a helyiségbe jutó fényt csökkenti, de ott a hőszigetelő függöny is – de ez ismét csak sötétít az otthonunkon.

Ezért mondjuk azt, hogy ezek B-tervek: működnek, de kompromisszummal. Ha a valóban költséghatékony és esztétikailag is megfelelő ablakfólia mellett döntünk, akkor sok fejfájástól szabadíthatjuk meg magunkat. Ez az igazi A-terv!

Ablakszigetelés ablakfóliával

A téli hideg helye a lakáson kívül van – az ablakfóliáé pedig az ablakon, a szobán belül. Akár már egy ablakcsere áráért pontot tehetünk a hőszivárgás végére. Egyes számítások szerint a megfelelő fólia használatával az ablakokon kiáramló hő akár 93 százaléka bent tartható, akkor is, ha csak egyszerű üvegszerkezetről beszélünk. Az ilyen ablakszigetelés egyik trükkje az, hogy lényegesen csökkenti a kondenzvíz képződését az ablaküvegen, magyarán megelőzi a párásodást.

A pénzügyi lehetőségeinknek és kényelmi elvárásainknak megfelelő termékeken érdemes elgondolkodni. Miért szükséges ez? A rossz szigetelés egy félig kinyílt ajtó a hideg számára, a fólia pedig benntartja a meleg levegőt. Egy amerikai kutatás szerint már egyetlen rosszul szigetelt ablaktábla is húszszor annyi hőt veszít, mint egy ugyanakkora felületű, jó szigetelésű fal. Egy másik sokkoló adat pedig azt mondja, hogy télen a fűtés 30%-a az ablakon keresztül megy veszendőbe. Ebből a szempontból az ablakok a lakás gyenge pontjainak számítanak, de szerencsére az ablakfóliával a magunk javára fordíthatjuk a helyzetet.

Nincs is hangulatosabb, mint a benti, megfelelően fűtött helyiségből egy bögre forró csokival a kezünkben szemlélni a kinti, hideg, téli világot! Ehhez azonban kezünkbe kell venni a rossz szigetelés jelentette probléma kezelését.

Hogyan működnek az ablakfóliák?

Anyagának és szerkezetének köszönhetően a hővédő fólia visszaveri és eloszlatja a hőt az adott helyiségben. Az ablak ebben az esetben tulajdonképpen megvastagszik, miközben az átláthatósága nem csökken, így ugyanannyi fény jut be a helyiségbe, mint előtte. (A belső üveg és a fólia között keletkezik egy légréteg, a levegő pedig szigetel.)

Az öntapadós fóliát egy tökéletesen megtisztított ablakfelületen kell elegyengetni, felragasztani. Viszonylag gyorsan, házilag végezhetünk a felrakással. Ha pedig dudort, egyenetlenséget tapasztalunk, akkor például egy hajszárítóval lehet a rakoncátlan gyűrődéseket kisimítani. Általában az egyik saroktól, felülről lefelé érdemes a ragasztást elvégezni, mert így könnyebb felhelyezni a fóliát.

A jó hír az, hogy ez a kis beruházásunk már egy fűtési szezon alatt megtérülhet. Sőt, időjárástól függően akár 10-15 évig használhatjuk a fóliákat. A fóliázás nem jár számottevő hulladékkeletkezéssel, így az ablakcsere esetén az üvegek kidobása nem terheli feleslegesen környezetünket sem. Könnyen belátható, hogy épp az egyszerűségében rejlik az ablakfólia haszna.
 
A kínálat manapság igencsak széles. A Flankertől megvásárolható a 3M™ Prestige 70, nagy felületű ablaküvegre készült, kültéri hő- és fényvédő épületüveg fólia, de olyan 3M™ napvédő ablakfólia is, amely akár még a kíváncsi szemektől is védi a helyiséget.
 
A hideg kinntartása a zimankósabb téli napokon nemcsak pénzügyi kérdés, de a megfelelően szigetelt ablak a hangulatunkat, komfortérzetünket is erősen meghatározó tényező. Nem véletlenül írta az egyik legismertebb magyar költő a 19. században: „Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.”
Ez utóbbi gondolattal természetesen mélyen egyetértünk.

A tavasz hangjai közé sorolhatjuk nemcsak az énekes madarak füttyei és trilláit, hanem a távolabbra útnak induló személygépkocsik hangjait is. Kevesen gondolnák, hogy egy-egy hosszabb autós kiruccanásnál a gépjármű apró ellenségeinek számítanak az útfelverődések, felpattogzó kövek, sőt, még maga az időjárás is. Szerencsére erre a problémára is egyszerű megoldást választhatunk.

Mitől véd a festékvédő fólia?

Az elnevezés kicsit csalóka. Ha megnézzük például a 3M™ Scotchgard™ Festékvédő Fólia leírását, rögtön láthatjuk, hogy festékről igazából szó sincs. Ez egy, a kővédő fóliák családjába tartozó termék, amely a legmagasabb szintű karc- és foltállóságot, áttetszőséget és tartósságot ígéri az autóját kímélni szerető tulajdonos számára.

A kővédő fóliák kategórianév már közelebb visz minket e termékek használati előnyeihez. Sajnos Magyarországon nagyon is megvan a létjogosultsága, hiszen a közel 32 000 kilométernyi út egy jelentős része még mindig nem rendelkezik korszerű betonburkolattal. A földutak, murvásabb, elhanyagoltabb helyek pedig melegágyai a kőfelverődéseknek.

A festékvédő fólia haszna

Maradjunk tehát a festékvédő fólia kategóriánál! Az autó sérülékenyebbnek számító felületeire ezért jelentenek kiváló megoldást e fóliák: a rendkívül vékony, tiszta, az autó formájához tökéletesen alkalmazkodó védőréteg egyik oldala nyomásérzékeny ragasztóval lett ellátva, hogy könnyen a járműre lehessen helyezni. Ezen kívül anyaguk hihetetlen jó védelmet biztosít – a 3M™ Scotchgard™ SGH6PRO Festékvédő Fólia, Pro sorozata például önhegedő formulájukkal elősegítik, hogy a kisebb karcolások egyszerűen, maguktól eltűnjenek. Az átlátszó, bevonatos technológia maximális ellenállást mutat az időjárás, kopás, de még a foltok ellen is. Az autó „sebe” így hamar begyógyul.

A 3M™ 8592 Festékvédő Fólia pedig a maga 200 mikron vastagságával, stancolható poliuretán fóliájával még a zsugorodással és tágulással szemben is megfelelő védelmet biztosít. Ráadásul itt a fóliabevonat nem rendelkezik átlátszó réteggel, így ideális választás a nem látható felületekre, míg az átlátszó fóliák közül a nyolc milliméteres 3M™ Scotchgard™ SGH6PRO Festékvédő Fólia is elérhető.

Általában a PRO utótaggal ellátott termékeket nem véletlenül hívják így: az autó kontúrjait kiválóan követő, szívós poliuretán anyagból készült autóvédelmi eszközök PRO, azaz professzionális védelmet garantálnak például az első lökhárítók, az oldalsó tükrök, a motorháztetők vagy az ajtókilincs üregei, valamint az ajtószélek körül. Ezen kívül jó hír, hogy még az UV sugarak okozta károsodásokkal szemben is védik járművünket. Ránézésre ugyanolyan marad az autónk, ahogy megszoktuk, de már az úttalan utakra is felkészült állapotban, azaz kopás-, szúrás- és szakadásállósággal felszerelve, és még magas hő- és nedvességállósággal kiegészítve gördülhet ki.
 
Így már azért nyugodtabban aludhatunk, ha az autó külseje miatt aggódnánk. A termékkínálattal, a megfelelő választással, vagyis a festékvédő fóliák használatával nyugalmasabb éveket szerezhetünk magunknak. (Ezekre a termékekre ugyanis többéves garanciát vállalnak a gyártóik.)
Útra fel, autózzunk okosan, a jármű külsejére is gondolva!

Mióta világ a világ, valahogy mindig meg kellett oldanunk két anyag egymáshoz rögzítését. Legyen az ragasztó, hagyományos rögzítőmechanika, a cél változatlan maradt. Az igazán innovatív megoldás viszont olyan, hogy szinte magától értetődő, és a homlokunkra csapunk, hogy miért nem nekünk jutott hamarabb az eszünkbe. De nincs okunk a bosszankodásra, annál inkább a megkönnyebbülésre, hogy ez létezik: a 3M Dual Lock ipari tépőzárak ugyanis széles körben, könnyen elérhető alternatívái a csavaros-kapcsos rögzítésnek.

Vissza a természethez

Mint a legjobb találmányoknál, a 3M Dual Lock ipari tépőzár esetében is a természet jelentette az ihlet- és ötletforrást. A kutatók megfigyelték, hogy a szitakötők gomba alakú horgai fontos szerepet játszanak a párzás során, mivel képesek elmozdulni, és így a mozgás során stabilizálni a rovar aránytalanul nagy fejét. A biológusok után az ipari szakemberek számára is nyilvánvalóvá vált e biomechanikai csoda – nosza, le is másolták, és kitűnő termékek birtokába jutottunk!

A 3M Dual Lock ipari tépőzár működése

Nézzük előbb meg az immáron emberi civilizációban is használatos eszköz elvét! Tulajdonképpen visszazárható rögzítőelemekről beszélünk. Erős, egymásba mellett elférő, gomba alakú fejek csúsznak el egymás mellett, melyek közül az egyik fejjel lefelé csatlakozik a másikhoz, majd könnyedén széthúzódnak, amikor újra fel kell nyitni a tépőzárt (ezt egy jellegzetes, jól hallható hang jelzi).

Az ipari tépőzárnál a csavarokat, szegecseket nyugodtan elfelejthetjük, ahogy a megszokottabb, öntapadó elvén működő megoldásokat is. De mi ebben a nagy előny? A rögzítés csíkokban, sima felületen történik, fúrás és egyéb technika használata nélkül. Az egyszerűségében is nagyszerű ipari tépőzárat összeszerelni is könnyebb a másfajta rögzítésekhez képest, mivel például az öntapadós változatnál még kalapácsot sem kell kézbe venni.

Ha megnézzük e tépőzár rögzítőelem-kínálatát, azt láthatjuk, hogy többféle sűrűségű darabokból választhatunk: például a 170, 250 vagy 400 számok az egy hüvelyknyi, vagyis 6 négyzetcentiméternyi területre jutó, gomba alakú tüskék számát jelentik. Aszerint, hogy milyen felületen, anyagok esetében, milyen célra használjuk, máris választási lehetőségek sora áll rendelkezésünkre. Ehhez társulnak még a különböző nyomásérzékeny ragasztók, amelyek még jobban megnövelik az amúgy is erős kötést.

Hol használjuk a tépőzárat?

Általában olyan területeken népszerű ez a megoldás, ahol fontos az elemek szilárd rögzítése, de ugyanakkor a cserélhetőség is elvárásként fogalmazódik meg. Gyakorta ez szélsőséges időjárási igénybevételt is jelenthet, tehát az ellenállóság is elvárt jellemző. Általános, hogy olyan panelekről van szó – például információs tábláról vagy reklámfeliratról – amelyek közlekedési eszközök (buszok, vonatok, liftek) belsejébe kerülnek, de idetartozhatnak az infrastrukturális eszközök paneljei, például egy elektromos csomópont kivehető panelje.

Ezen kívül a járművek műszerfala vagy szabadon álló reklámplakátok is kiváló „célpontjai” lehetnek a tépőzáras megoldásnak. Nem véletlen, hogy a 3M egyik partnere az extrém körülményekre tervezett amerikai Tourig márkájú furgonok gyártójának.
 
Természetesen léteztek már előtte is tépőzárak, de azok hurkos-kampós technikájánál a 3M Dual Lock ipari tépőzára akár 12-szer erősebb teljesítményt nyújthat. A kínálat tényleg elképesztő: választhatunk egyszerűbb, fekete színű öntapadó tépőzárat, fehér színűt, dönthetünk inkább az átlátszó fajtája mellett, de ha az alacsony profilmagassághoz keresünk ilyen terméket, azt is megtaláljuk.
 
Köszönjük, szitakötők (és mérnökök)!