Egy jó minőségű ragasztószalag sok bosszúságtól mentheti meg az embert. Tény azonban, hogy nem minden ragasztó ugyanolyan minőségű, vannak köztük gyengébbek és erősebbek egyaránt. Attól függően kell kiválasztani a megfelelőt, hogy pontosan mire szeretnénk használni. A szálerősített ragasztószalag különösen stabil kötést biztosít. Nézzük, mit kell tudni róla!

Mitől függ a ragasztószalag erőssége?

A ragasztószalag stabilitása, a szakítószilárdság alapvetően attól függ, hogy milyen a ragasztóanyag és milyen a hordozó. A megfelelő párosítás esetében különösen erős kötés alakítható ki.

A hordozó anyag többféle lehet. A PVC kiválóan alkalmas a nagy és nehéz súlyú, vastag fallal rendelkező dobozok lezárására, míg a Polipropilén alapú ragasztókkal inkább a könnyebb, közepesen nehéz tárgyak száját érdemes lezárni. A hordozóanyag ezeken kívül lehet még papír és akár üvegszál is. A ragasztóanyagok tekintetében is több változat létezik. A kötőanyag lehet például akrilát, hot-melt, kaucsuk és solvent is.

A szálerősített ragasztószalag alkalmazási területei

A ragasztószalag biztosítja, hogy a kívánt felületek egymáshoz tapadjanak. Kiválóan alkalmas például arra, hogy papírdobozokat zárjon le, így a csomagok biztonságban érhetnek el a célállomásra. Nemcsak a csomagolás tekintetében játszik fontos szerepet a szálerősített ragasztószalag, hanem jó szolgálatot tehet rakomány rögzítés alkalmával is.

Bemutatjuk, a Flanker milyen szálerősített ragasztószalagokat kínál: 

3MTM Tartan 8953 szálerősített ragasztószalag

Ez a ragasztószalag kötegelés, palettázás esetén a legmegfelelőbb, mivel kifejezetten ellenálló, nem kopik, az anyaga nem öregszik és a nedvesség sem kezdi ki. Az erősítésről az üvegszálak gondoskodnak, ennek köszönhető, hogy a felragasztást követően a szállítás, tárolás során fellépő szélsőséges hőmérséklet esetén sem enged a tartásból.

Scotch® 8898 eltávolítható rögzítőszalag

E ragasztószalag előnye, hogy megannyi felület esetében hatékonyan alkalmazható, kifejezetten ajánlott azonban a háztartási gépek esetében. Legyen szó műanyagról vagy üvegről, a Scott rögzítőszalag erős tapadást tesz lehetővé, nem nyúlik, ami a polipropilén hordozónak és az öntapadó szintetikus ragasztónak köszönhető.

Scotch® 8915B erősített ragasztószalag

Nagy szilárdságú üvegszállal látták el a Scotch ragasztószalagját, ami ennek köszönhetően ideális a gyártási folyamat vagy éppen a szállítás során az alkatrészek összetartására. Ellenáll a nedvességnek, illetve a külső hatásoknak, nem kopik, nem sérül meg. Ha már nincs rá szükség, akkor egyszerűen eltávolítható és semmiféle nyomot nem hagy a felületen.

Scotch® 8959 kétirányú szálerősítésű ragasztószalag

Egy duplán megerősített ragasztó, ami kivételes tapadással bír. Ez a lezárószalag ellenáll a kopásnak, a nedvességnek, nem engedi, hogy a doboz középen, a záródás mentén szétnyíljon se hosszanti, se pedig keresztirányban.

A doboz lezárás a szálerősített ragasztószalag segítségével egyszerű és igen biztonságos. Nem kell aggódni, hogy a ragasztó elenged, elszakad, a technológiának köszönhetően ugyanis állja a különféle külső hatásokat.

A Flanker több mint 20 éve áll a nyomdaipar, a papíripar, a csomagolástechnika, a gépjárműipar, az elektronikai ipar rendelkezésére. Nézz körül a webkatalógusunkban és válogass kedvedre a minőségi termékek közül!

A zsugorcső jellegzetessége, ahogy a neve is jelzi, hogy a hő hatására a cső átmérője lecsökken, vagyis zsugorodik. E tulajdonságának köszönhetően igen sokoldalúan alkalmazható, arról nem is beszélve, hogy a zsugorcső használata roppant egyszerű és gyors. Ebben a bejegyzésben megnézzük, hogy mi is ez a zsugorcső és milyen esetekben tehet jó szolgálatot!

Mi az a zsugorcső

A zsugorcső tehát, köszönhetően annak, hogy melegítés hatására csökken az átmérője, felveszi az adott tárgy alakját, védőburkot képez és szigetel is. Lényeges, hogy kizárólag a cső átmérője zsugorodik, a hossza nem változik, így lehetséges, hogy rásimul a vezetékre, szinte bevonja azt. 

1964-ben a Raychem Corporation találta fel, így már közel 60 éve alkalmazzák az elektromos vezeték szigetelésére és a kopásállóság növelésére, a szigetelés sérüléseinek javítására, vezetékek kötegben történő rögzítésére és érintkezők, illetve csatlakozók szigetelésére. Mivel színes változatokban is létezik, így kiválóan alkalmas arra, hogy segítségével jelöljünk meg valamit, például ezzel különböztessük meg a vezetékeket egymástól.

A zsugorcső minden esetben hőre lágyuló anyagból készül, ez lehet például PVC, fluoropolimer, (pl.: PTFE, Kynar, FEP), poliolefin, neoprén, viton, de akár szilikon elasztomer is. A gyártás során különféle adalékanyagokkal állítják be az anyag tulajdonságait. Ha például kültéri használatra készül, akkor UV stabilizátorral látják el, hogy az UV sugárzás ne okozzon károsodást.

A zsugorcsövek típusai

A zsugorcsöveket alapvetően a falvastagságuk és a merevségük szerit lehet csoportosítani. Ez alapján vannak vékonyfalú, rugalmas zsugorcsövek, vastagfalú, merev zsugorcsövek, illetve gyantás zsugorcsövek.

A rugalmas csövek anyaga a polietilén, nem olvadók és igen gyorsan képesek összezsugorodni, így kifejezetten hasznosak olyan helyzetekben, amikor lényeges, hogy a bevont anyag továbbra is rugalmas maradjon. A merev változatok nem olvadnak, nem repedeznek, roppant strapabírók, így akár kültéren is használhatók. A gyantás zsugorcső az aduász, a legerősebb változat, ami magas szinten képes megvédeni a bevont tárgyat a külső hatásoktól. Ennek lényege, hogy a zsugorcső belső falán egy plusz gyantaréteg van, ami megolvad a hő hatására és így tapad oda a felülethez.

Lényeges megjegyezni, hogy amiről írunk, az a melegzsugor esetén igaz, létezik azonban hidegzsugor is, ebben az esetben a cső átmérőjének csökkentéséhez nincs szükség hőre. Ez úgy működik, hogy a cső egy belső műanyag tartóspirál kihúzásával zsugorodik rá a vezetékre.

A Flanker kínálatában a zsugorcsövek széles választéka érhető el. Van például vékonyfalú zsugorcső, hidegzsugorcső, melegzsugorcső és vékonyfalú ragasztó nélküli zsugorcső is. A csöveket egyébként vegyes csomagban lehet általában kapni, vagyis különböző méretekből lehet egyszerre betárazni.

Hogyan készül a zsugorcső?

Az alap anyaghoz adalékokat, például színezéket és stabilizátorokat adnak. Létrejön a kiindulási cső, amit az alap anyagból extrudálnak, majd elektronsugárzás által keresztkötést hoznak létre. A csövet felmelegítik a polimer kristályos olvadáspontja fölé és módosítják az átmérőjét. Ezt követően lehűtik. A lényeg tehát, hogy a térhálósítás következtében létrejön egyfajta „memória”, így amikor a zsugorcső használata közben a felhasználó felmelegíti az anyagot, akkor képes az eredeti extrudált méretre visszazsugorodni.

Anyagtól és adalékoktól függ, hogy milyen mértékben képes összezsugorodni egy zsugorcső, ez általában 1:2 és 1:4 arány körül mozog.

A zsugorcső használata

A megfelelő minőségű zsugorcső biztosíték arra, hogy a bevont elem ellenálljon a környezeti, kémiai, mechanikai és elektromos hatásoknak. Így például az időjárási hatások, például a víz sem okozhatnak problémát a vezetékek vagy éppen az optikai szál működésében.

A zsugorcső használata meglehetősen egyszerű szakemberek és laikusok számára egyaránt. A zsugorítás elvégzéséhez hő, vagyis meleg levegő szükséges, aminek forrása lehet például egy hőreflektor, egy melegítőszekrény, egy hőlégfúvó, de akár egy infrasugárzó is. Ha nincs kéznél ilyen, akkor egy öngyújtó is megfelelhet, bár tény, hogy ez nem éppen profi megoldás.

Kevés buktató van a zsugorcső használata során, amin azonban el lehet csúszni az a megfelelő méret kiválasztása. Átlagosan a zsugorcsövek 50%-ot képesek zsugorodni, ez azt jelenti, hogy ha túl nagy átmérőjűt választunk, akkor nem tud rásimulni a felületre.

Lényeges, hogy legalább 120 Celsius-fokra melegítsük fel a csövet, méghozzá úgy, hogy középről haladjunk a szélek felé, szépen, egyenletesen, így a cső végül bevonja a vezetéket. Ennyi az egész, és már kész is a vezeték szigetelése.

Ha anyag, akkor Flanker! Nézz körül webshopunkban és válogass a minőségi termékek közül!

A korrózió nagy ellenség, az egyes anyagokat ugyanis a környezeti hatások kikezdhetik, amelyből a későbbiekben közvetlen és közvetett problémák, károsodások származhatnak. Éppen ezért lényeges, hogy a korrózióvédelem kellő figyelmet kapjon. Ebben a blogbejegyzésben ezt a témát járjuk körül.

Mi az a korrózió?

A korrózió egy folyamat, egy olyan kémiai reakció, amely a környezet hatására indul be a fém felületeken és egyéb anyagokon. Ennek a folyamatnak közvetlen és közvetett hatásai lehetnek. Közvetlen következmény, hogy a korrózió következtében fellépő károsodás miatt az adott berendezés elemeit pótolni kell, amelynek anyagi vonzata van, közvetett pedig, hogy a berendezés szerelés miatti leállása a rendszer egészében véve vett működésében is fennakadást, kárt okozhat. 

A korrózió nedvesség hatására alakul ki, a vízcsepp alatt ugyanis kevesebb az oldott oxigén, a jelenlévő ionokból rozsda keletkezik, elindul a rozsdásodás. Így a korrodálódás olyan természeti jelenségek hatására is beindulhat, mint a pára vagy a csapadék.

A korrózió megjelenésének formái

A korróziós folyamat többféle formában is megjelenhet, ezeket mutatjuk be a következőkben. Nézzük, milyen korrózió típusok léteznek!

• Egyenletes korrózió: ebben az esetben az anyagveszteség egyenletes, a háttérben pedig jellemzően kémiai korrózió vagy elektrolitos oldódás áll.
• Bemaródásos korrózió: pontkorrózió, ami nem az egész felületen mutatkozik meg, hanem apró pontok formájában. Leggyakrabban párás környezetben jelenik meg, illetve a védő bevonatok hibáinál.
• Szövetszerkezeti korrózió: a fémek nem homogén jellege miatt alakul ki a környezeti hatásai miatt.
• Repedéses korrózió: akkor áll fenn ez a jelenség, ha a korróziós hatás mellett nagy húzófeszültség jelentkezik.
• Berágódásos korrózió: ez a korrózió típus akkor jelentkezik, amikor súrlódó, koptató erő is hat a felületre. Tipikus előfordulási helyek: szegecskapcsolatoknál, csavarkapcsolatoknál, saruknál, csuklóknál.
• Réteges korrózió: az eltérő szemcseméretű vagy összetételű fémfelületek határán jelentkezik. Gyakori a kevert vasból készült szerkezeteken.

A korrózióvédelem technológiái

A felületek megóvása többféle módon is történhet. Vegyük sorra ezeket!

Korrózióálló anyagok alkalmazása

A korrózióvédelem bevett módja, hogy olyan, kémiailag stabil anyagokat alkalmaznak, amelyek ellenállnak a korróziónak. Ilyenek például az alábbi anyagok:

• nemesfémek: a környezeti hatásokat remekül tűrik a nemesfémek, így az arany, a platina és az irídium, az ezüst, a ródium és a ruténium viszont bizonyos anyagokra érzékenyen reagálhat. Mivel az áruk meglehetősen borsos, ezért leginkább bevonatként alkalmazzák őket.
• titán: a titán ellenáll a korróziónak, ebből adódóan alkalmazzák szerkezeti anyagként, bevonóként és ötvözőanyagként is.
• fémötvözetek: az ötvözés segítségével a különféle fémeket sokkal ellenállóbbá lehet varázsolni. Ilyen például a rozsdamentes acél, a saválló acél és a sárgaréz-réz ötvözet.
• nemfémes anyagok: előszerettek alkalmazzák a porcelánt, a szilikongumit és a kvarcüveget is.

Szerkezet speciális kialakítása

A korrózió elleni védekezés már a fémszerkezet megtervezésekor elkezdődik, a legfontosabb korrózióvédelmi szempontokat ugyanis figyelembe kell venni. Lényeges, hogy minden elem hozzáférhető legyen, így a kötelező karbantartások könnyedén elvégezhetők.

Azok a szerkezetek, amelyek nem rendelkeznek sarkokkal vagy csak kevéssel sokkal kevésbé vannak kitéve a korrózió káros hatásainak. Célszerű ügyelni azokra a felületekre, amik betonhoz csatlakoznak, illetve a zárt szelvények légmentes lezárására is. Különösen ügyelni kell a korrózióvédelemre olyan esetekben, ahol az elemek túl vékonyak.

Védőbevonatok képzése

A bevonatok megtervezésénél két fő szempontot kell figyelembe venni: azt, hogy mit szeretnénk bevonni és milyenek a körülmények. Végig kell gondolni a szerkezet alkalmazásának körülményeit, az anyagot, a felület minőségét, a kötések módját, a tervezett élettartamot és azt is, hogy mennyi ideig kell a szerkezetnek helytállni. A bevonat tekintetében lényeges, hogy milyen funkciót tölt be, milyen eszközök állnak rendelkezésre a bevonat kialakításához és az sem mindegy, hogy a készítés pillanatában milyen klimatikus viszonyokra lehet számítani.

Az alábbi bevonatok, bevonatrendszerek alkalmazhatók a megelőzés céljából:

• tűzi-mártó fémbevonás: tűzi horganyzás, amit leginkább könnyű acélszerkezeteknél használnak
• festékbevonatok: ezek lehetnek alapozó rétegek és átvonó rétegek. Előbbi gondoskodik a korrózióvédelemről, utóbbi pedig a külső megjelenést adja.
• kombinált bevonórendszerek: előnyük, hogy az oxidmentesítés folyamatát ki lehet hagyni, tény azonban, hogy az előző megoldásoknál drágábbak.

A bevonat kialakításának előfeltétele, hogy a felület száraz legyen és szennyeződésektől mentes. Szerencsés, ha a levegő hőmérséklete a harmatponttól 3 Celsius-fokkal eltér, a felhasznált eszközök pedig megfelelőek, szakszerűen tárolták őket.

A rétegeket többféle módon fel lehet vinni, például festés útján, hengerrel, ecsettel vagy szórással, ezekhez más-más, specializált anyagokat célszerű használni. Ügyelni kell a rétegek közötti száradási idő betartására, illetve célszerű eltérő színű rétegeket használni a visszakövethetőség érdekében.

A bevonatok a használattól függően igen sokfélék lehetnek. Vannak például szélturbina lapát védő bevonatok, de olyanok is, amik kifejezetten üzemanyagállók.

Katódos védelem

A katódos védelem lényege, hogy a fém-elektrolit rendszerben a fém szerkezetpotenciálját megváltoztatják negatív irányba, a korrózió sebessége így az egyenáramú polarizációval csökkenthető. Az oxidáló közegen keresztül hoz létre galvánáramot, aminek az elektron többlete a felületet a korrodáló anyaggal szemben közömbössé teszi.

A Flanker az ipar szereplőinek webáruháza, ahol a munkavédelmi felszerelésektől kezdve a ragasztóanyagokon át a csiszolástechnikai termékekig mindent megtalálnak a vásárlók. Kattints, és nézz körül a webkatalógusunkban!

A kábelkötegelő, vagy ahogy a köznyelvben használják, gyorskötöző egy igen praktikus és sokoldalúan használható eszköz. Alapvetően elektromos vezeték és kábel csoportok rögzítésére alkalmazzák, de köszönhetően annak, hogy egyszerűen és gyorsan használható, számos területen találkozhatunk vele.

Időtálló rögzítés kábelkötöző segítségével

A kábelkötegelő egy nylonból, vagyis műanyagból készült rögzítő elem, ami áll egy hosszabb-rövidebb hajlékony szárból és egy fejből. A szár egy része bordázott, fogazott, ezt kell a fej nyílásán áthúzni egészen addig, hogy a rögzített felülethez érjen és megszoruljon. A fogaknak köszönhetően olyan erős kötés jön létre, amit nem lehet feloldani, a kötözőt tehát ha egyszer összedugtuk, a szétszedni már nem tudjuk, csak elvágni.

Honnan ered a kábelkötegelő?

1958-ban a Thomas & Betts elektromos eszközöket gyártó vállalat dobta piacra először a kábelkötegelőt Ty-Rap néven. Feltalálója Maurus C. Logan volt, a vállalat dolgozója, aki megannyi okos eszközzel örvendeztette meg a céget, nem csoda, hogy egészen a kutatás-fejlesztési részleg alelnöki pozíciójáig jutott. Kezdetben a kötegelőn a fogak fémből készültek és repülőgépek vezetékeinek rögzítésére szolgált.

Milyen típusai léteznek?

A kábelkötegelőknek többféle típusa is létezik. Van például gyöngyös kábelkötegelő, ami a többszöri felhasználást teszi lehetővé, oldható változat, melyen egy nyitható zár található. Létezik jelölő kötegelő, amivel információt lehet közölni a kötegelt tárgyakról, van fém kábelkötegelő, ami jellemzően rozsdamentes acélból készül.

Ide sorolható a műanyag plomba is, ami lehet fém és műanyag betétes, utóbbin belül beszélhetünk feszesre húzható és egy ponton záródó plombáról is. Ezeket leggyakrabban poroltók, gázórák, konténerek, dobozok lezárására alkalmazzák. Fizikai védelmet ugyan nem nyújtanak, de azonnal látszik, ha valaki megbontotta a plombát.

Léteznek olyan változtatok is, amelyeket kültéren is lehet alkalmazni, ezek ellenállnak a külső hatások nagyrészének, például az UV sugárzásnak, a vegyi anyagoknak, de van olyan kötöző is, amit sugárzó környezetben is lehet használni. A nagy hőhatásnak kitett helyeken célszerű a rozsdamentes kábelkötegelőt előnyben részesíteni. A kábelkötegelők különböző méretekben kaphatók, van belőlük kisebb és nagyobb változat is.

Használatának sokszínűségét mutatja, hogy a kábelkötegelő elvén készülnek a dísztárcsa rögzítői, illetve a rabok megkötözésére használt műanyag bilincsek is.

A kábelkötegelőket tehát, amennyiben az egyszerhasználatos, vagyis nem oldható változatról van szó, csak levágni lehet. Éppen ezért a barkácsboltokban vásárolhatunk kábelkötegelő feszítő és vágó szerszámokat is, amivel könnyedén le ehet vágni a szalagot, illetve eltávolítani a felesleges részeket, miután befűztük a szárat a fejrészbe.

Mi mindenre jó még a kábelkötegelő?

• Ahogy írtuk, a kábelkötegelő roppant sokoldalúan felhasználható, csupán a kreativitás szab határt az alkalmazási területeinek. Nézzünk néhány példát!
• Kiváló fogantyú lehet belőle, ehhez mindössze annyit kell tenni, hogy a hiányzó fogantyú lyukain áthúzod a kötegelőt.
• Remek szolgálatot tehet akkor is, ha valamit, például az elosztót szeretnéd a falon rögzíteni. Köss két keresztezett kötözőt az elosztóra, fűzz bele egy harmadikat és ezzel rögzítsd az elosztót a falon valamihez, például egy csőhöz.
• A kötözőből egyszerűen készíthetsz füzetet! Mindössze két kemény lapra, egy adag papírra, egy lyukasztóra és néhány kötözőre lesz szükséged.
• A gyorskötöző segítség lehet abban az esetben, ha szeretnéd az öngyújtót „lezárni”. Ehhez a kötegelőt a gázkieresztő alatt kell elvezetned és szorosra húznod.
• Könnyedén varázsolhatsz belőle cipzár húzókát, ha a szárat áthúzod a cipzáron és így egy hurok jön létre.
• A kötöző segítségével rendszerezheted az elektronikai eszközök körül futó kábel rengeteget.
• Egyszerűen készíthetsz belőle a zuhanyfüggönyre karikákat, ha a függönyben lévő lyukakba egy-egy kötözőt hurkolsz.
• A kábelkötegelő a konyhában is jó szolgálatot tehet. Kösd a fedő fogójára, és hagyj neki hosszú szárat, így nem fogod megégetni az ujjadat.